Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
37 ki örökség útján jutott e bányászat birtokába, csak 1861-ben kezdi az Alajos- és Heinrich-aknák mellett lévő mélyebb területre, már Tokod község határába eső új gépaknáját (26. rajz), s az általa feltárt szenet 1862—1866 években lefejti. A 10. sz. térképen — bár későbbi időben — berajzolva látjuk az eocén telepeket, melyeket a Mária-Dorottya-táróból lemélyitett gépaknából konstatálhattak, s Dräsche felismervén azok fontosságát, valamint látva, hogy a szomszéd annavölgyi bánya holtpontra jutott, Annavölgy megszerzésével a csolnoki terület kiaknázását már onnan folytatta, mert Annavölgy mélyebb fekvése a szállítás és vízemelés szempontjából is kedvezőbbnek Ígérkezett. 1868-ban tehát a Leontinatáró és Paula-aknából a csolnoki határba átlépve az eocén telepeket feltárja és ott szellőztetés valamint tömedékelés céljából a Miklósberki-aknát mélyíti le, s már 1870-től látjuk a 10. sz. térképen a műveléseket, melyeket 1881-ig az aknapillér kivételével be is fejezett. E területen mindhárom telep ki volt fejlődve, és azokat le is fejtették. 26. ábra. Csolnok bányászata 1866-ban. Tschebull szerint a további fejlődés a Paula és a Miklósberki-aknák mélyítésével lett volna természetes és könnyebben biztosítható. Paula-aknánál az eocén telepek jelenlétét fúrással konstatálták, a Miklósberki-aknánál pedig ereszkével 176 m dőléshosszban tárták fel. Ennek dacára a Vilmos-akna (Neuschacht) mélyítését határozták el, s mint azt már leírtuk, 1881-ben a termelés innen, miután az akna 50 méteréből kiindult alapközle a mészkőkúpon áthaladva az eocén telepeket feltárta — meg is indult. A 27. rajzon mutatjuk be az 1900-ban készült s 1903-ban kiegészített térképet. Eszerint a Vilmos-akna + 135 m alapközléje a Leontina-telepet 680 m. kihajtás után érte el s azt 600 m hosszban zavartalan településsel tárta fel. A telepet e színt fölött megvizsgálva, azt 240 m dőléshosszban nyugodt településben találták, s így az I. sz. légakna elkészítése után 1890-ben a Samu- táró kiépítéséhez fogtak, úgy, hogy e + 185 m szintben telepített tárónak 500 méterében ugyanazon szabályos Leontina-telephez értek. Miután a Vilmos-aknai alapköziéből ereszkeszerűen még 130 m hosszban tárták fel a települést a mélység felé, az egész bányamezőt 3 részre osztották : a Samu-táró feletti felső, a Vilmos-aknai alapközle s a Samu-táró közötti középső, és az alapközle alatti alsó bányarészre. A területen mindhárom telep ki van fejlődve s nagyrészt lefejtve. Ha a művelés alá vett területből számítjuk a szénvagyont, akkor a Samu-táró végéig,
