Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
30 Róbert szivattyúkezelő. Az elcsurgó benzin és olaj a csorga vízével a lejtakna zsompjába folyt, s természetesen a víz felszínén úszott. Pommer a víz lehúzásakor megnézte, mennyi víz van még a zsompban s ezért oda bevilágított lámpájával, melynek lángjától a felületről párolgó benzin és olajgőzök felrobbantak s szegény ember égési sebeibe belehalt. Mikor a Yilmos-aknai alapköziét már összekötöttük a dorogi Reimann- altáróval, az alapköziének annavölgyi része alacsony lévén, továbbra is benzinmozdonyokkal volt kiszolgálva, ezekkel lett összegyűjtve az egyes fejtési mezők szene s a tároló vágányon hosszabb vonatokká kapcsolva, hogy a sűrített levegőjű mozdony onnan szállítsa ki Dorogra. A régi mozdonyszín most már messze esett a mozdonyok működési helyétől, s míg az annavölgyi légakna alatt mészkőben tervezett mozdonyszín elkészült, a mozdonyok töltése úgy történt, hogy Dorogról szállítottunk be egy csillére szerelt 150 kg-os benzinhordót, s abból szivattyúztuk át a benzint a mészkőben készült rakodóvágányon a mozdonyba. 1924 december 28.-án egy ilyen átszivattyúzáskor a benzintömlő kilyukadt s a benzin a mozdony alá csurgott. A vonatkísérő a vonatot leakasztandó a mozdony kapcsáról, lámpájával a mozdony alá hajolt s ott a benzin meggyűlt. Itt is biztosra vettük, hogy a tartály felrobban, a helyszínre siető Gácsér János h. bányaigazgatónak és Remenyik Ernő üzemvezetőnek azonban sikerült a tüzet homokkal annyira eloltani, hogy az átforrósodott mozdonyt és benzinhordót a friss levegővel szemben tolva, biztonságba helyezték. Mielőtt Annavölgy történetét lezárjuk, utalunk a 12. rajzra, mely Anna- völgynek külszíni térképét is mutatja 1907-ből. Látjuk, bogy a telepen az üzemi épületeken kívül 4 tisztviselői, 1 orvosi, 1 bányamesteri, 1 tanítói, 6 altiszti és 153 kettős munkáslakás volt, melyekben 310 munkás lakott. A messzebb községekből járt munkások télvíz idején laktanyában kaphattak éjjeli szállást, hogy a mindennapi hazajárástól megkíméltessenek. A 19. rajz végül a külszint a mai állapotban ábrázolja. Bár Annavölgy egy évszázadon át vezető szerepet vitt a vidék bányászatában, leírása nem volna teljes, ha meg nem emlékeznénk hírhedt és járhatatlan útjairól. Esős időben ősszel és tavasszal 2—3 hétig egyáltalában nem lehetett járművel megközelíteni sem Csolnok, sem Tokod felől, de az év nagy részében üres kocsival is csak úgy lehetett felkapaszkodni a meredek, sáros utakon, hogy a hányon dolgozó lovakat fogtuk a lovak elé segítségül, magunk pedig gyalogosan dagasztottuk a kocsi után a feneketlen sarat. Igénytelenség vagy takarékosság volt-e ennek oka, nehéz megállapítani, de egészen bizonyos, hogy e rossz utakon tönkrement lovak, szekerek s kocsik árából a legpompásabb műúttal kapcsolódhatott volna e bányatelep az ország életébe, amely körülmény bányászatunk fejlődése szempontjából is feltétlenül előnyös hatással lett volna. 2. Sárisáp. Sárisáp községnek a gr. Sándor, illetve Metternich hercegi uradalmon kívüli területén a szénjog a község birtokosaié, s azoktól 1889. évben 60 évre vettük bérbe. Külön bányászatot Sárisápnak községi területén nem is folytattunk s csak a 900-as évek elején, a Streinriegel-mező alsó részében jutottunk a község területe alá, hol ca. 1,086.000 q szénvagyont tártunk fel, s 885,483 q szenet termeltünk ki. Lásd a 12. sz. térképet. A község ismételten tett lépéseket a szénszerződés felbontása érdekében, követelvén, hogy a bányaművelést területe alatt kezdjük meg, azonban dacára a végzett fúrásoknak a terület mai ismeretében még nem lehet arra gondolnunk, főleg mikor a gazdasági pangás miatt ma művelt területeink sem használhatók ki. Sárisáp község területéből eddigi fúrásaink szerint csak a Magoshegy nyugati végétől délnyugatra terjedő terület produktív, amely szomszédos
