Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
28 Dorogra jelentik éjjel, hogy a mozdonykamra kigyulladt, s két mozdonyon kívül bent van 400—500 kg benzinnel a tank is. Miután a helyszínre való kijutás minimálisan 1 órát vett igénybe, mely idő alatt a benzin robbanását biztosra vettük, mérlegelve a katasztrofális lehetőségeket, elrendeltük, hogy a mozdonykamra ajtaját becsukva, mindenki meneküljön ki, s a mozdonykamra felett legközelebb levő tiszti lakást azonnal lakoltassák ki. Az esélyeketMérlegelve, rohantunk Annavölgyre s ott a tüzet eloltva, a benzinmozdonyokkal együtt a benzintartályt is biztonságban találtuk. A helyszíni vizsgálat után a következőkép alakult ki a kép: Az egyik mozdonyvezető benzint szivattyúzott a tankból a mozdonyba, előírás szerint biztosító lámpával ugyan, a lámpa azonban hibás volt s így egy odafreccsenő benzincsepp felrobbanhatott, mely lánghatás meggyujtotta a talpon elcsurgott benzint és mindent, ami éghető volt. A szivattyükezelő csodálatosan épségben kimenekült s segítségért szaladt. Bartha János gépmester rohant le a bányába s nem törődve a közben Dorogról jött utasítással, bement az égő mozdonyszinbe, összekapcsolta a két mozdonyt, azokhoz kötötte a szintén kerekekre szerelt benzintartályt, s a két mozdonyt és tartálykocsit a künt üzemben lévő mozdonyhoz kötötte egy hosszú kötéllel s kivontatta az égő kamrából. Azután már a segítségül jött emberekkel együtt visszament a mozdonyszínbe, s a tüzet a kamrán átfolyó csorga vizével eloltotta. A gépteret vizsgálva: a rabitzfalat leszakadva, alatta a tölgyfát teljesen elégve találtuk, úgy, hogy a beomlás ellen kellett azonnal biztositanunk, olyan hőségnek kellett tehát lennie a kamrában, melytől a vakolat lepergett s alatta a fa meggyűlt s el is égett, hogy egyenesen a csodával határos, miszerint e hőségben a benzin nem robbant fel, de a személyes bátorság, az önfeláldozó készség, mellyel Bartha gépmester a katasztrófát elhárította, hőstett, melyért a legkevesebb jutalom volt az elismerés, amiben a bányaigazgatóság részesítette. Miután soha eléggé elővigyázatos nem lehet az ember, később 1922 év július hó 1.-én mégis halálos áldozata lett e mozdonykamrának Pommer 18. ábra. Az annavölgyi mozdonyszín helyszínrajza.
