Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)

I. rész. Általános ismertetés

23 feltűnő szűkre lettek mé­retezve, dacára a tárók ké­nyelmes méietezéseinek. Az annavölgyi Vilmos- akna volt az első, melyet már nagyobb csille befo­gadásához méreteztek s igy gondoskodtak az akna- javítási munka lehetősé­géről is (14. ábra). A külszínre szállított egész termelés most már az osztályozom kerül, hol szükséglet szerint dara­bos-, rosta- és aprószénre bontható, s már mint osz­tályozott szén lesz az 1000 kg raksúlyú facsillékbe rakva, melyek vonatokká kapcsolva, az 1 '33 km hosszú külszíni vasúton az állomás fölé fékeztettek le. Miután a vasúti állomás mélyebben, + 129 m tengerszin feletti niveauban fekszik, a vasút s a rakodó közé siklópálya épült (15. ábra). A siklón lefékezett csillék a rakodó vasleme­zeire jutottak, s itt a homlokajtók nyitásával a szenet a vasúti kocsikba dön­tötték. A külszíni vasúthoz visszajutott üres csilléket lovak vontatták a szén­osztályozóhoz. A bánya- és a külszíni szállítás lebonyolításához a 2—2'5 millió q évi termelés mellett 54—60 lóra volt szükség. Annavölgy termelését 1893-ig szekérrel szállították nagyrészt a táti dunai rakodóhoz, mely 12'2 km távolságra volt Vilmos-aknától, s 1 q szénnek oda- szállítása 10-7 krajcárba került. 1893-tól, vagyis az esztergom-fűzitői, illetve a tokod-annavölgyi vasút kiépítése után a szállítás nagy részét már a leírt rako­dón adták a vasúti kocsikba, nyáron azonban még ezután is cca 600 waggon szenet szállítottak évenként szekérrel a Dunához, s onnan a vízen érkezett bányafát a telepre. 1912-ben igyekeztünk Annavölgy üzemét modernizálni, s elsősorban a rengeteg költséget emésztő lószállitást kiküszöbölni, s ezért 6 darab kis benzin­mozdonyt szereztünk be, melyek közül kettő ellátta Vilmos-akna alapközléjé- nek szállítását, kettő a külszíni vontatást (16. ábra), egy-egy pedig tartalékban állott. Vilmos-aknát, mely­nek fenntartása drága s gépi berendezése egészen avult volt, lejtős aknával cseréltük fel, mely 20° dő­lésével s végnélküli köte­lével nyugodt üzemet biz­tosított. Reimann-altáró el­készítése után természetes törekvés volt azt az anna­völgyi alapfolyosóval ösz- szelyukasztani, hogy így az annavölgyi rakodó meg­szűnjék, s a kerület egész szállítása Dorogra kon- centráltassék. Indokolta e törekvést az a körülmény 14. ábra. Annavölgy látképe. 15. ábra. Annavölgyi vasúti.rakodó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom