Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
181 1921 április havában szakértők jelentése alapján kidolgoztuk program- munkat, s akkor tett javaslataink a következők voltak: Ánnavölgynek a szakértők által is konstatált szénvagyona 1920-ban 14 millió cf volt, azonban e mennyiség csak a tényleg feltárt területekből adódott, tehát ha termelésünk előirányzatában 2ő éves élettartamot kívánunk alapul venni, úgy elsősorban e szénvagyont kell revízió alá venni. Ha alapos vizsgálat alá vesszük területünket, azt találjuk, hogy a fejtés alatt álló szén- vagyon tulajdonképpen csak 2 millió q, azonban bányamezőnktől a tokodi határig fekvő 350.000 m2 területen (33. sz. térkép) a 152., 158. és 161. számú fúrólyukak adatai szerint 12 millió q szenet kapunk, a régi annavölgyi alsó mező érintetlen Móric-telepe 9'6 millió q, az Auguszta-aknából feltárt, de le nem fejtett Paula és megfúrt Móric és Leontina-telep 7'2 millió q, oligocén telepünk a régi Paula-aknában 2 2 millió q úgy, hogy tulajdonképpen 33 millió q szén áll Annavölgyön rendelkezésre, s így 25 évi elosztással 45 vagon napi termelésre számíthatunk. Annavölgy üzemi megoldása, mint szakértők is helyesnek találták, a Reimann-altárónak 2080 m-rel való meghosszabbítása a mai bányamezőig, mely munka szüksége Reimann-aknai tervezetünkben már 1915-ben számításba volt véve, így nyerte alagút nevét, s szakértők látogatásakor már az altáró készítése folyamatban is volt, s ugyancsak munkában volt Annavölgy- ről az altárónak a külszínig való meghosszabbítása is. Két vakaknát terveztünk a mélyebb szintben megfúrt telepek feltárására, melyek közül az egyik az alsó rész benthagyott pilléreinek kinyerését célozta addig, míg a második a mészkőben lesz lemélyítve, s belőle a +40 m szintben tervezett alapfolyosók elkészítve szintén mészkőben, hogy esetleges fakasztott vízbetörések meglévő műveleteinket ne veszélyeztessék. Szakértőknek tervét ugyanis, hogy Auguszta-aknát Reimann-aknával, Tömedék-aknát a Samu-aknával a fekü mészkövön át kapcsoljuk össze, ez annavölgyi megoldással kívántam megvilágítani, mert lehetetlennek tartottam, s ma is annak tartom, meglévő bányáinkat ilyen kiszámíthatatlan katasztrófának kitenni, viszont a kérdés megoldása tagadhatatlanul óriási jelentőségű reánk nézve, mint arra már részletesen rámutattam. Annavölgyön e mélyszínt telepítésével nem kockáztattunk volna semmit, gyűjtött tapasztalataink pedig jövő elhatározásainknak képezhették volna kiinduló pontját. Miután e mély bányamező vízemelése már csak a Reimann- alíáróval volt megoldható, természetes, hogy a második vakakna munkája is csak az altáróval való lyukasztás után kezdődhetett volna meg. A tervezet készítésénél azonban nem számítottunk az 1924-ben bekövetkezett gazdasági romlásra, a szénpiac kedvezőtlen alakulására, mely miatt annavölgyi műveléseinket szenünk gyengébb minősége miatt be kellett szüntetni, s így a vakakna telepítése helyett Auguszta-akna keleti szárnyán ismert jó minőségű, benthagyott pilléreinket támadtuk meg egy lejtős akna létesítésével, s a IV. légakna kiépítésével. E bányamezőnk első fejtései voltak üzemben, mikor 1927 őszén Auguszta- akna elfulásával a régi műveléseken átfolyt a víz és annavölgyi üzemünket is elfullasztotta. A bányamező víztelenítését megkíséreltük, azonban a szénpiac válságos helyzete a termelés további redukcióját kívánta, a szükséges racionalizálás pedig az üzemvezetőségek összevonását eredményezte, s így annavölgyi üzem- vezetőségünk megszűnvén, Auguszta-aknáéhoz kapcsolódott. 1927 ősze óta annavölgyi üzemünk tehát tulajdonképpen szünetel, a IV. akna körül feltártuk ugyan az oligocén telepet, de azt a Teréz-aknai mezőből feltárt oligocén művelésekkel kötöttük össze, s így üzemileg Auguszta-aknához csatoltuk. Mint láttuk a vízmentesítési munkálatok leírásánál: ahhoz, hogy meglévő mélybányászatunkat esetleges elfulásoktól megóvhassuk, vagyis a fejtési műve-
