Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
154 A vízbetörés rendkívül komolyságát növelte a szomszéd Magyar Általános Kb. R.-T. bányaigazgatóságának értesítése, hogy a vízbetörés után az összes pontokon, hol a víznivót mérték, az hirtelen apadni kezdett és 21.-én este 9 óráig 148 cm-rel sülyedt, majd újból visszaemelkedett eredeti szintjére. EJ Cementálás. Az Auguszta-aknai és annavölgyi bányánk együtt 80 vágón szenet termelt naponta, azonban ennek elvesztése, a társulat széntermelésében abszolúte nem volt érezhető, mert a múlt tapasztalataiból okulva, mindig úgy irányítottuk feltárásainkat, hogy teljes tartalék fejtési mezők álljanak készenlétben. Itt is az elfulladt Auguszta-akna minden embere már másnap el volt helyezve, s a termelés minden zökkenő nélkül biztosítva, azonban egy percet sem késlekedtünk a vízbetörés elhárításával sem. Még ugyanaz nap kitűztük a külszínen a vízbetörés pontját és éjjel-nappal tartó munkával, szereléssel másnap felállítottunk egy fúrógarniturát, s október 12.-én 212'4 m mélységet elérve, a bányaüregbe fúrtunk. Á széntelep alatt a triaszmészkőig általában 20—24 m vastagnak számított izoláló réteg itt csak 5 6 m volt, mely után a triaszmészkőbe értünk, s ott a fúrónk üregbe jutott. A fúrólyukat most tölcsérrel felszereltük és percenként 1 m3 vízhez 1 m® homokot és 100 kg cementet keverve, okt. 19-én megkezdtük a vízbetörést okozó barlang eltömését. A mészkőben lévő barlang befogodó képessége 6454 m3 homok és 7238 q cement volt. Ezután vártunk 3 hetet, s kísérletképpen megkezdtük az akna vizét kiemelni. A legnagyobb örömmel konstatáltuk, hogy a víz kevesebb, mint a vízbetörés előtt, azonban most már egész munkát akartunk végezni s egy fúrólyukkal felkerestük az 1921. évi, egy másikkal az 1909. évi vízbetörések pontjait s az előbbi helyre 2149 m3 homokot, 2232 q cementet, az utóbbiba 2198 m3 homokot és 2442 q cementet iszapoltunk (30. sz. rajz). 1928. március 6.-án kezdtük azután az akna víztelenítését és jún. 10.-én tartottunk egész igazgatóságunk részvételével Dorogon hálaadó istentiszteletet Auguszta-aknánk víztelenítésének befejezéséért! Az akna talpán nemcsak az új vízbetörésből nem találtunk vizet, hanem az évek óta szivattyúzott, percenkénti 5 m3 víz is csak 12 m3 volt, amelyből 0'8 m3/min. még beiszapolásra vár, mig a többi az aknából, s az oligocén rétegekből összegyűlő telepvíz. Egyidejűleg Reimann-aknánk 1926. aug. havában elfúlt mélyszintjére is mélyítettünk — a vízbetörés pontos helyét nem ismerve — a fejtési mező súlypontjában fúrólyukat (104. sz. rajz), s ide 4125 m3 homokot és 4350 q cementet adagoltunk be 1928. február 9.-től március 30.-ig Itt már az iszapolás ideje alatt kezdett a +6 m. szinten emelt 5 m3 víz apadni, s az iszapolás befejezésekor leapadt percenként 120 literre. A bányamezőből ez eredmény után a vizet kiemeltük, azt újranyitottuk, a víz alá került gépeket kimentettük, kijavítottuk, s aug. 21.-én már ismét üzembe vettük a félbenhagyott fejtéseket s a szenet maradék nélkül kifejtettük, közvetlenül a fúrólyuk mellett is és a bányában a cementnek n3romát sem találtuk. Igazgatóságunk természetesnek látta, hogy Auguszta-aknánk elpusztulása után a megkezdett iszapolási munkával parallel meghallgassa néhány európai nevű szakértő véleményét, így meghallgatta újból Dr. Pistorius Arwed vezér- igazgatót Kattowitzból, Dr. Ébeling Ferenc főbányaigazgatót Eaziska-Srednieből, Dr. Trümpelmann IV. bányaigazgatót, a berlini geológiai intézetnek volt hyd- rológusát Mariadorfból, Jankers Both bányaigazgatót Essenből. Valamennyi szakembernek egyhangú volt a megállapítása, hogy a talpraállásnak egyetlen lehetősége a cementálási eljárás, melyet a külföldi, eddig ismert cementálási eljárásokkal szemben teljesen újnak, eredetinek tartottak. Szakértők e felfogását világosan tükrözi vissza Dr. Ebelingnek 1927. dec. 20.-án kelt, Dr. Pistorius
