Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
V. rész. Munkáskérdés
201 nunk, de az egész környék nyugalma biztosítva volt és feledhetetlen lesz mindenkor az esztergomi bazilika ünnepe, mikor közvetlenül a kommunizmus megszűnése után, augusztus hó 15.-én, Nagyboldogasszony ünnepén, a 4000 dorogi bányász a magyar himnusz hangjai mellett diadalmenetben kísérte Főpapját a nagy Te Deumra! A forradalmi idők után bőséges alkalom volt a történtekből leszűrni a tanulságokat. Megtanultuk azt, hogy a munkásságot ki kell ragadni a nemzetközi és vallástalan szervezetekből, akár politikai, akár gazdasági célt tűztek zászlójukra, mert az egyetlen célravezető lehetőség a krisztusi szeretetben való egyesülés és igy krisztusi lelki vezetőkre van szüksége. Világosan láttuk, hogy amennyire nem elégségesek e munkára csupán az elöljárók, kik egyben a vállalatok vezetői is, éppen olyan súlyos tévedés, mintha a munkás a lelkipásztorban vörös posztót látna. Ellenkezőleg, érzi, hogy önzetlenül csak ő tm^olyan lelki magasságra emelkedni, amilyenre a munkásságnak szüksége van. Megtanultuk tehát azt, hogy sem az egyik, sem a másik egyedül eredményt elérni nem tud, hanem a vállalat vezetői és a lelkipásztor együtt képesek csak a munkásság leikéhez férkőzni. E tanulságok után az említett gazdasági szövetkezet helyett a Munkás- otthon Önsegélyző és Önművelő Egyesületbe tömörítettük egész munkásságunkat, melynek tagsági dija 80% erejéig segélyek fejében az arra rászorulók között lesz szétosztva. A szervezet működésének kiterjesztése céljából, hogy nemcsak kolóniáinkban, hanem minden faluban hozzáférhessünk a munkásság leikéhez, minden községben a munkásotthonnak fiókot állítottunk fel. A 13 fiókegyesület helyiségéről is gondoskodás történt, minden tag további havi 50 fillérrel járult a kultúrházak megépítéséhez, mely építkezéshez társulatunk 30 éves amortizációs kölcsöne segítette az egyesületet. Egy-két község kivételével állanak már e kultúrházak, melyekben a nyári hónapoktól eltekintve, egész éven át hetenként tartott előadásokkal folyik a természetrajz, történelem, földrajz s egyéb szakismeretek tanítása és a munkásság ügyes-bajos dolgainak megbeszélése. A nagybőjti időszak képezi a legélénkebb tevékenységet munkásotthonainkban, püspök urak, prelátus-kanonokaink, egyetemi tanáraink, világi és egyházi kimagasló szónokaink, vezető keresztény politikusaink megható áldozatkészsége teszi lehetővé, hogy egy-egy nagybőjti időszakban 64 ilyen, jó hatásában eléggé nem is értékelhető szellemi táplálékhoz jutunk szép, tágas helyiségeinkben. Minden előadásnak megvan a maga nagy tanulsága, mely megkapja, leláncolja e munkáslelkeket s rámutat arra az egyetlen útra, mely a léleknek megnyugvást, az élet nehézségeinek elviseléséhez erőt kölcsönöz: az élet és igazság útjára. Annak igazolására, hogy munkásságunk megértéssel járja ez utat s hogy a feléje nyújtott kezet szeretettel ragadta meg, szolgáljon a következő néhány bizonyíték. A forradalmi idők után, 1921. év február havában a Kormányzó Úr Öfőméltó- sága meglátogatta bányáinkat, Európában akkor még államfő nem ment föld alá, hol a munkásság szeretete, hűséges ragaszkodása az egyetlen védelem. 1928. év augusztus hó 19.-én katholikus napot rendeztünk Dorogon, részt- vett azon az egész környék munkássága, 8000 volt az eucharisztikus körmeneten résztvettck száma s a Bíboros Hercegprímás Úr Őeminenciája elé 660 munkás járult szent áldozáshoz. Munkástestvéreim így hitet tevén katholikus meggyőződésükről, 1929. év május hó 1.-én hitvallást tetiek arról is, hogy teljesen elszakadtak a forradalmi lelkülettől, 15 év után először dolgoztak e napon s ezenfelül keresetük felét hazafias lelkesedéssel a Magyar Revíziós Liga céljaira ajánlották fel. Dorogi munkástestvéreim a magyar munkástársadalomnak a munka- nélküliségből eredő nehéz helyzetét átérezvén, példát akartak adni arra nézve,
