Prokopp Mária: A garamszentbenedeki úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeumban (1982)

egyre gótikusabbak lesznek. A késő gótikus emlékek egyik legje­lentősebb példája a Peter Vischer által 1488-ban tervezett Sebaldus- sír, a szent csontjait őrző díszes ezüstláda a nürnbergi Szent Sebal- dus-templom csarnokszentélyében (9.). Ez a sírláda talpazaton áll. amely fölé négy méter magas, bronzból készült baldachin emel­kedik. A baldachin tizenkét pillérén a tizenkét apostol szobra áll, hasonlóan a garamszentbenedeki úrkoporsóhoz. Itt is nagyméretű jelvényüket tartják az apostolok a kezükben. A mű egésze alig nagyobb, mint a garamszentbenedeki úrkoporsó. Itt azonban a szobrok már önálló reneszánsz körplasztikák, melyek a 16. század elején készültek. A garamszentbenedeki úrkoporsó, formájában és ikonográfiái programjában, sajátosan egyesíti a szentsír és az ereklyetartó szek­rények jellemzőit. Az alsó rész ábrázolásai az őrök domborművei­vel a szentsírokat követik, míg a felső rész inkább az ereklyetartó ötvösműveket. Az úrkoporsó tehát a legnagyobb tiszteletben álló ereklyét, a Jézus testét jelképező szobrot őrző díszes épít­mény. A karl-marx-stadti Krisztus-síron (ma a Schlossberg Múze­umban látható) nem találunk a szentség elhelyezésére utaló fülkét. A garamszentbenedeki úrkoporsó szobrászati díszítését több mesterből álló műhely készítette. A vezető mester határozta meg az alakok rajzát és a kompozíció felépítését. Feltehetően ő faragta András apostol szobrát, mely a legharmonikusabb, a legkiegyen­súlyozottabb, a legexpresszívebb és a legdekoratívabb ábrázolás (tizenharmadik és huszadik kép). Az idősebb Jakab és Simon apos­tolok lágyan mintázott, mélyen érző arca áll hozzá a legközelebb. Simon keze azonban keményebb, realisztikusabb. Az előrelépő bal láb, melyet a jobb alá helyez, kissé suta. A súlyosan lehulló köpenyszél, a kevesebb redőzet és az egyenes testtartás összefogot- tabb, szigorúbb formanyelvet képvisel. Az ifjabb Jakab apostol Simonhoz hasonlóan keresztbe teszi a lábát, de redőzete gazda­gabb, s ezzel András és Simon alakjai között áll. Arca mindkettőnél szigorúbb, amit a haj keményebb megmintázása és az egyenes fej­tartás is jelez (huszonegyedik kép). Bertalan és Tamás apostolok karcsúbb, mozgalmasabb redőzetű ábrázolását azonos mester ké­szítette, aki az arc bemutatására összpontosította figyelmét. E szob­rokhoz kapcsolódik idősebb Jakab alakja. A fej dekoratív formája 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom