Prokopp Mária: A garamszentbenedeki úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeumban (1982)
Az apostolszobrok az úrkoporsó gótikus architektúrájának szerves részei. Karcsú, magas konzolon állnak, felettük a szamárhátíves baldachint keskeny oszlopok tartják, és közel félméteres fiator- nyocskák fogják közre. A szoborfülkék között a kettős osztású, mér- műves ablakok bepillantást engednek az úrkoporsó belsejébe, ahol a halott Krisztust jelképező szobor feküdt. Ez a szobor ma is a garamszentbenedeki templomban van. Karja mozgatható, ami arra utal, hogy Garamszentbenedeken a nagypénteki szertartást a bibliai elbeszélés szerinti részletességgel végezték. A Krisztusszobrot, amely a kereszten függött, levették onnan és a sírba helyezték. Az úrkoporsó elülső keskeny oldalán nyílik az a kettős osztású, keresztboltozattal fedett fülke, amelyben elhelyezték a szobrot, és eléje a konzolra tették ki a szentséget - az esztergomi egyházmegye 1496. évi liturgikus utasítása szerint - egy letakart kehelyben. Az esztergomi székesegyház kincstárának 1528. évi leltára meg is jelöl egy kelyhet, amelyet erre a célra használtak. Az 1509. évi egri szertartáskönyv azt írja, hogy úrmutatót helyeztek a Krisztus-sírra. Az úrkoporsónak ezt a szentség elhelyezésére szolgáló helyét a fölötte levő függő zárkővel összekötött, keresztboltozatos baldachin borítja. A sátortető felületét egymásba kapcsolódó, mintás szőlőlevelek stilizált aranymustrái díszítik. Ez a díszítés pontosan megegyezik az esztergomi Keresztény Múzeum ugyancsak Garamszentbene- dekről származó és a Jánosréti mester alkotásának tartott, Kereszt- refeszítést ábrázoló oltárképének arany hátterével. A sátortető gerincén, a két keresztrózsa között dekoratív, láncszerűen kapcsolódó, köríveket képező indás-leveles faragott díszítés növeli az úrkoporsó magasságát. Ez a dísz kisebb formában a párkány felett is körbefut. Felette a tető oldalának támaszkodó karcsú oszlopok szamárhátíves, mérműves baldachinokat tartanak, amelyek az apostolfülkék játékos variációiként a tetőgerinc középpontjában újabb hatornyocskákkal nyúlnak a magasba. Az úrkoporsót gazdag aranyozása és faragott díszítései az ötvösművekhez, főképpen az ereklyetartó szekrényekhez közelítik. Gondoljunk csak a kölni dóm szentélyében álló Három Királyok ereklyetartóra (1186-1196). A háromhajós, bazilika formájú, aranyozott kis épületet két hosszanti oldalán félköríves fülkékben az apostolok domborművei díszítik. Számtalan szép példát sorolhatnánk erre a 12-13. századi ereklyetartók közül, melyek egyre bontottabbak, 28
