Prokopp Mária: A garamszentbenedeki úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeumban (1982)

presszivitását. Sűrű barna haja laza hullámokba van fésülve, és el­takarja a fülét. A jobb kezét is betakaró köpeny laza esése az arc vonalát ismétli és érzésvilágát hangsúlyozza. A köpeny másik szára egyenesen hull alá válláról a lábáig, és csak a bal láb előrelépésével hajlik kissé oldalra. Feltűnő a szabad kézfej kemény, klasszikus meg­mintázása, amely éles ellentétet képez az arc lágyságával. Ezen az oldalon a sort az ifjabb Jakab apostol keservesen magába ros- kadt alakja zárja le (tizenhatodik kép). Válláig érő sűrű nagy haja, szabályosan fésült kétágú szakálla és nagy bajusza komoran kere­tezi az arcát. Hosszú, egyenes orra fölött összehúzza szemöldökét, és elgondolkozva néz maga elé. Jobbjával a földön álló ványoló- rúdra támaszkodik, aminek végét bal válláról lehulló köpenye takarja. Baljával a ványoló késszerűen éles lemezét érinti. A keze felett a mélyen árkolt redők kavargása jelzi az apostol izgatott lelki­világát. A ványolórúd és a keresztbe tett bal láb egymást metsző ferde vonalai, valamint az ellentétes irányú kézmozdulatok az áb­rázolás dinamizmusát és szerkezeti egyensúlyát biztosítják. Az úrkoporsó másik hosszanti oldalán az idősebb Jakab apostol lelkesedéstől átszellemült alakja kezdi a sort (tizenhetedik kép). A zarándokok védőszentje a vándorbotot és a kagylót tartja kezé­ben. Nagy puha kalapját is a kagyló, a zarándokok jelvénye díszíti, a kalap karimájának ívelése is a belső hév kifejezője. (Sírja a spa­nyolországi Compostellában a középkor legfontosabb zarándok- helye volt Jeruzsálem és Róma mellett.) Az ábrázolást élénk moz­galmasság jellemzi. Az apostol fejét lendületesen oldalt és kissé felfelé fordítja, expresszív arckifejezéssel. Keresztbe tett karja, va­lamint a vándorbot és a köpenyszél egymást metsző vonalai a magasbatörést hangsúlyozzák. Máté apostol letört bal kezében baltát tarthatott (tizennyolcadik kép). Az ő ábrázolása a többiekénél szigorúbb és zártabb. Mereven a nézővel szembefordulva áll, fejét behúzza keskeny vállai közé. A tömbszerűséget fejére boruló köpenye fokozza a kemény pár­huzamosokat alkotó redőkkel. A mellette álló szelíd, fiatal apostol János evangélista (tizenkilen­cedik kép). Alakjáról halk líra sugárzik. Ruhájának redői finoman követik enyhén ívelő alakját. Letört kezében feltehetően kehely volt. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom