Prokopp Mária: A garamszentbenedeki úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeumban (1982)

tolszobrokat még mélyebb lélekábrázolás jellemzi. Ezek a Parler- műhely alkotásai 1375-1381 között. Ez a műhely egész Közép-Euró- pa, így Magyarország szobrászatát is döntően befolyásolta a 14. század második felében és a 15. század elején. Ezt a nemzetközi gótikának is nevezett „lágy stílust” az 1440-es évektől a „szigorú stílus” realisztikusabb törekvése váltja fel. Itt az alakok már plasz- tikusabbak lesznek, bár ezt még elfedi a ruházat egyre mozgalma­sabb, élesen töredező redőzete. A korszaknak legjelentősebb mes­terei, akik Közép-Európa szobrászatára nagy hatással voltak az 1480-as évekig, Hans Multscher és Kassai Jakab. A garamszentbenedeki úrkoporsó intim, törékeny alakjai - noha nem élvonalbeli művészkéz alkotta őket - magukon viselik a nagy mesterek hatását. Ezek az átszellemült, testetlen apostolok telje­sen átadják magukat a szemlélődésnek. Kezükben tartják vér tanú­ságuk eszközeit, amelyek méretükkel és hangsúlyozott elhelyezé­sükkel fontos szerepet töltenek be a kompozícióban. Az aranyozott ruhák közül, az arany háttérből előtűnő jelvényeket élénk színe­zésük is kiemeli. Egyenes vonalaik az ábrázolások tengelyét, biztos támasztékát képezik. Reális megmintázásuk a 15. század közepé­nek és harmadik negyedének jellegzetes művészi vonása. Ezzel gyakran ellentétes az alakok síkszerű megfogalmazása a lendüle­tesen kavargó ruharedőkkel, amelyek a magasba törő karcsú góti­kus architektúrának szerves részei. Az apostolokat az egyöntetű, aranyozott ruházat is az aranyozott épülethez kapcsolja. Arckifeje­zésük többnyire fájdalmas, szomorú. Elgondolkodva néznek a távolba, miközben vértanúságuk jelvényét magukhoz szorítják. Az úrkoporsó tíz apostolszobra tízféle művészi megfogalmazás­ban tárja elénk egyéniségük szerint változó érzéseiket. Bertalan a mindenre elszánt aszkéta típusa (tizedik kép). Jól mutatja ezt a test felett magasan kiemelkedő keskeny, szikár arc, a hosszú, egye­nes orr, az egyetlen hegyes csúcsban végződő ősz szakáll és a hom­lokot szigorúan keretező, párhuzamosan fésült sűrű haj. A bátor el­szántságot jelzi a köpeny szárát átlósan nagy lendülettel megragadó jobb kéz is. Az élesen tört redők harmonikus egységbe olvadnak a köpenyszél lágy esésével. A köpeny alatt a ruha függőleges és párhuzamos redői az ábrázolás vertikalitását hangsúlyozzák. Ber­talan apostol a baljában hosszú nyelű kést tartott, jelezve, hogy vértanúságakor kivégzői elevenen megnyúzták. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom