Prokopp Mária: A garamszentbenedeki úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeumban (1982)
Tágra nyílt szemmel, kérdőn és kétségbeesve állnak. A szobrász ezt a pillanatot, a dráma csúcspontját mutatja be, és a három asz- szony különböző lelki érzéseit ábrázolja. Az elöl álló asszony, aki piros ruhája fölött aranyköpenyt visel, és fején piros turbánszerű kendő van, bátorságot, elszántságot mutat. Mögötte, a jobbját szívére szorító, fehér fátyolos asszonyról megilletődöttség sugárzik. A harmadik, a kék béléses aranyköpenyben lévő, aki éppen előrehajol, hogy a kezében tartott edényt felnyissa, valósággal megdermed a rémülettől. Az ábrázolás jobb szélén az angyal fönséges nyugalommal ül a nyitott szarkofág mögött. A domborművön ferdén elhelyezett sír élesen elválasztja egymástól az asszonyok földi és az angyal természetfeletti világát. Az ábrázolás két részét a fényes halotti lepel kapcsolja össze, amelyet az angyal a feltámadás bizonyságául tart a kezében. Az úrkoporsó elülső oldalán Jézus pokolraszállását ábrázolja a dombormű (harmadik kép). A Biblia csak rövid utalásokban említi ezt az eseményt, csupán az apokrif iratok, főképpen a Nikodémus- evangélium adja elő több fejezetben. Itt a nagypénteki kereszthalál után a Jézus által az alvilágból kiszabadított emberek maguk mondják el az eseményeket. „Jóllehet a sátán és az alvilág ura, Hádész, megerősítették kapuikat, egyszer csak szózat hallatszott: »Táruljatok fel kapuszárnyak, hogy bejöjjön a dicsőség királya!« (Zsoltár 23-24. rész). Erre az érczárak összetörtek, a megkötözött halottak kötelékei lehullottak. Emberként jött be Jézus, aki Hádész sötétségét bevilágította. A sátánt megkötöztette, majd megfogta Adám jobbját és így szólt: »Jöjjetek velem!«, és erre mindnyájan megszabadultunk.” Az úrkoporsónak ezt a jelenetet ábrázoló domborművén a feltámadt Jézus, oldalán a sebhellyel, éppen letiporja a Sátánt, és megfogja az első ember, Adám jobbját, akit Évával és egy harmadik férfival, feltehetően Keresztelő Szent Jánossal, kivezet az alvilágból. Adám és Éva ruhátlanul jelenik meg, a nyugat-európai ábrázolásokhoz hasonlóan. (A bizánci ábrázolási gyakorlat lepleikbe burkolva mutatja be őket.) Éva arca a „Szép Madonnák” bájosan mosolygó típusának örököse. A test leegyszerűsített formái ellenére is érezhető a valószerű ábrázolásra való törekvés. 14
