Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna XIV. századi freskói (1966)
AZ ESZTERGOMI VÁRKÁPOLNA XIV. SZÁZADI FRESKÓI 0 Lit (? Az esztergomi várhegyen az 1930-as évek feltárásai során napfényre került a IÍI. Béla-kori várkápolna. A burgundi koragótikához kapcsolódó építészeti remekmű méltó bizonysága az Árpád-kori királyi udvar európai kulturáltságának. A kápolnában feltárt trecento freskók pedig bizonyítják, hogy az Anjou-kor méltóképpen folytatta az Árpád-kor művészetpártolását. A freskók egy része in situ a kápolna oldalfalain került elő, és gótikus karélyos keretekben szentek mellképeit mutatja (1. 2. kép), a freskók másik része pedig a kápolna feltárásakor a törmelék közül került elő töredékesen. Nehéz, de szép feladat e csonka részekből rekonstruálni a kápolna XIV. századi freskódíszét, meghatározni a készíttető érsek programját. Az ikonográfiái vizsgálattal egyidejűleg foglalkoznunk kell a freskók stíluskapcsolataival, amelyek együttesen adnak helyes választ a datá- lás és attribuálás kérdéseire. A jelen tanulmányban e rétű prosokbléma egyik kérdéscsoportjával foglalkozunk, a törmelék közt előkerült freskótöredékek ikonográfiái meghatározásával. A kápolna oldalfalain in situ levő mellképek ikonográfiájával korábbi tanulmányban foglalkoztam,1 ahol megcáfoltam azt az általánosan elfogadott nézetet, mely szerint a karélyos keretekben foglalt mellképek Szibillákat és prófétákat ábrázolnak.2 A szibilla-ábrázolások történeti áttekintése és formai elemzése során megállapítom, hogy a szelid tekintetű dicsfénnyel övezett gótikus férfi szentek nem jelenthetik az ókori pogány jósnőket, akik a középkor után, a humanizmus és reneszánsz korában kerülnek újra az érdeklődés előterébe. Az ikonográfiái érvek ismertetése után rámutatok arra, hogy a mellképek szibilla-értelmezésé- nek legfőbb bizonyítéka a XV—XVI. századi utazók és történetírók leírása volt az esztergomi várban levő ,,sacellum sybillarum”-ról.3 E szövegek beható tanulmányozása kétségtelenné tette, hogy a. vár híres szibilla- szentélye Vitéz János érsek reneszánsz palotájában volt, és a Dunára néző ebédlőteremhez kapcsolódott. Ez a rész azonban sajnálatosan az 1594 — 95. évi várostromnak esett áldozatul. Az ikonográfiái, történeti és topográfiai cáfolatok után pozitív választ keresek a mellképek ábrázolási tartalmára. Több lehetőség felvetése után a megnyugtató megoldást a mellképek apostolábrázolásában találom meg, amit a mellképek alatt elhelyezett — vakolatba karcolt és al secco festett — felszentelési keresztek is megerősítenek. A várkápolna oldalfalain azonban csak 8 apostol- mellképet látunk, a többi négy apostol képe kétségtelenül a szentély falán kapott helyet. A kápolna szentélye pedig beomlott az 1594 — 95. évi ostrom idején. A 30-as évek kitűnő műemléki helyreállítása az eredeti építészeti térhatást bár tökéletesen visszaadta, de a falfelületek egykori tagolását, az ablaknyílások eredeti elhelyezését támpontok hiányában nem határozhatta meg. így a szentély falképeinek rekonstrukciója még nagy vonásokban is csak hipotetikus lehet. Az alábbiakban ismertetett freskótöredékek között a 7-es számú töredéken Majestas Domini ábrázolás két részletét ismerjük fel, s így arra következtetünk, hogy az apszis középpontjában a hagyományos középkori elrendezésnek megfelelően Krisztus fenséges, uralkodói alakja jelent meg frontális beállításban, baljában az Élet könyvével, amelyen a felirat ma is olvasható: EGO SU. VI. ... (3 és 4. kép). Ezenkívül négy apostol képét kell elhelyeznünk a szentélyben. Valószínű, hogy a két apostolfejedelem, Péter és Pál és a két evangelista-apostol, János és Máté kapott helyet a Majestas Domini két oldalán a kettős oszlopokkal határolt falsíkokon. (23. kép) Térjünk rá ezek után a várkápolna többi falfelületének tematikai rekonstrukciójára, a figurális freskótöredékek ikonográfiái vizsgálatának segítségével. Az általunk számbavett trecento figurális freskótöredékek a következők:1 a) Magában a kápolnában: 1. Álló alak bordó színű ruharedői látszanak a kápolna hajójának déli falán a mellképek felett — erősen elmosódott állapotban. 2. Jobbra forduló alak töredéke. Bőredőzetű, sárga köpeny alól feketepántos sarut viselő jobb lábfej tűnik elő. Az alak felső része hiányzik. Jobbra zöldszínű freskófolt látszik. Elhelyezése: a kápolna nyugati falán, a 3. mellkép felett. 3. Különböző ruharedőket mutató elmosódott freskófoltok (sárga, bordó, piros és fekete színű freskónyomok). Elhelyezése a kápolna északi falán, a 8. mellkép felett. 4. Összefüggő ruharedőt mutató freskótöredék három egymás felett elhelyezett kváderkövön: fehér ruhán bordó árnyékolás látszik. A hullámzó ruhaszegély alatt kék színezés, amit alul sárga csík zár le. A kövek a kápolna déli falán, a kiegészített téglafalban vannak elhelyezve Méretük: 31 x 85 cm, 34 x 40 cm, és 31 x 40 cm. 5. Balra forduló alak töredéke. A sárgászöld köpeny alól csak a könyökben hajlított balkar kézfeje látszik ki. Elhelyezése: másodlagosan az apsis bal ablakának rézsűjében. Mérete: 43 x 34 cm. 6. Kissé balra forduló, világoskék ruhás alak töredéke, amint bal karját maga előtt tartja. Alatta korábbi freskó: balról felfelé nyúló jobb kéz ujjai — a mutatóujj és a kisujj nyújtva, a többi behajHtva — kék háttér előtt. Elhelyezése: másodlagos az apsis északkeleti ablaka mellett. Mérete: 41 x 34 cm. 7. Szakállas fejet ábrázoló freskótöredék: szembenéz, a keskeny nyílású szem felett enyhén ívelő szemöldök, hosszú egyenes orr, zárt ajak, lágyan a vállra omló szőke haj és egybeolvadó szőke bajusz és szakáll. íves kivágású, aranyszélű piros ruhát visel, amely a kő alatt elhelyezett kváderkő festésén folytatódik. E második kő jobboldalán fehér könyvtáblán fekete írással olvasható három sorban: EGO/SU./VI. — A kövek elhelyezése másodlagos, az apsisban, az ülőfülke felett. Méretük: 30 x 30 cm, 26 x 32 cm. b) A déli mellékkápolnában: 8. Glóriás férfifejet és összekulcsolt kezet ábrázoló töredék. A fej jobbra fordul, felfelé néz. Egyenes orr, zárt ajak, a bajusz összeolvad a rövid ősz szakállal. 1 Művészettörténeti Értesítő 73
