Prokopp Gyula: Adatok Hesz János Mihály (1768-1833?) festészetéhez (1981)

i. Hesz János Mihály: Fennmaradt részlet az esztergomi főszékesegyház főoltára számára festett oltárképből, 1828. (Esztergom, a főszékesegyház sekrestyéjében) és festői tevékenysége egyaránt Magyarországhoz fűzött. Válaszlevelében Rudnay megköszönte a szép képet és megígérte, hogy az építkezés előrehaladtával megbízást fog adni Hesznek. (Ihre vaterländische Talente zu seiner Zeit in Bezug auf die neu zu errichtende Metropolitan­kirche in Anspruch zu nehmen.) Hesz nemsokára megismerkedett az esztergomi épít­kezés tervezőjével, a szintén Bécsben lakó Kühnel Pál­lal. [11] Megismerte a terveket is és megtudta, hogy há­rom nagyméretű képre lesz szükség, a főoltár és a két kereszthajó oltára számára. Hogy e nem mindennapi fel­adat által megkívánt előtanulmányok elvégzésére és a vázlatok elkészítésére elegendő ideje legyen, 1822. február 24-én újabb levélben kérte Rudnayt a képek témájának közlésére. Rudnaynak e levél szélére írt, keltezés nélküli feljegyzéséből tudjuk, hogy egyik bécsi tartózkodása alkalmával, élőszóban tett eleget Hesz kérésének, de csak a főoltár képére vonatkozóan, Hesz pedig ígéretet tett a vázlat elkészítésére. (Viennae ei ideám majoris Altaris Basilicae communicavi, qui ejus lineamenta se apparatu- rum promisit.) Mint a későbbiekből kitűnik, Szent István megkeresztelésének jelenetét kellett megfestenie. 1823. decemberében Király József pécsi püspök (1805 —1807. között az esztergomi káptalan kanonokja) fel­ajánlotta, hogy ő viseli a főoltárkép költségét. [12] Rud­nay örömmel elfogadta ezt az ajánlatot és viszonzásul a készítendő kép kicsinyített másolatát ígérte Király püs­pöknek. Úgy látszik, Hesznek 1824. júniusáig kellett volna elkészítenie a kép vázlatát. Ez év június 3-án kelt levelé­ben ugyanis halasztást kért, mert a tavasz elején várat­lanul megbízást kapott a mérnök-akadémia igazgatójától négy történelmi kép megfestésére, amelyeket június köze­péig át kell adnia. Ezenfelül egy régebbi szerződés értel­mében júliusban be kell fejeznie a Verhovátz Miksa zágrá­bi püspök által megrendelt nagy oltárképet [13] is. A levél további részében érdeklődik Hesz a nagy kép­hez szükséges vászon felől. Kühnel tájékoztatása szerint ugyanis 14 láb [14] széles és 24 láb magas képet kellett festenie, ennek megfelelő szélességű vászon azonban nem volt kapható, sőt a szükséges méretű szövőszék sem állott rendelkezésre. Ezért Esztergomban szőtték meg a vásznat azon a szövőszéken amelyet Grämling Ignác, a várbeli építkezésnél alkalmazott ácsmester készített erre a cél­ra. [15] A szövés munkáját Szelovszki András, az eszter­gomi királyi városban lakó takácsmester végezte. [16] Reá vonatkozik Hesz kérése: figyelmeztessék a takácsot, ne szőj je túl sűrűre a vásznat (nicht gar zu fest schlagen), nehogy túl nehéz legyen és hogy megtartsa rugalmasságát. Szeretné, ha augusztus végére megkapná a vásznat, hogy elkészíttethesse az alapozást és az tavaszig kiszáradhas­son. Végül megemlíti Hesz, hogy tanuhnányai során meg­győződött arról, sokat nyerne a kép, ha 1—2 lábbal maga­sabb lehetne a megadott méretnél. Ha ugyanis a kereszte­lési jelenet háttéréül szolgáló építészeti keret gótikus bol­tozata magasabb lehetne, sokkal arányosabb lenne a kép szerkezete. Kéri tehát Packh Jánost [17] — aki Kühnel halála után átvette az építkezés vezetését — adja meg a kép számára kijelölt felület pontos méretét. Véleménye 201

Next

/
Oldalképek
Tartalom