Prokopp Gyula: Adatok Hesz János Mihály (1768-1833?) festészetéhez (1981)
i. Hesz János Mihály: Fennmaradt részlet az esztergomi főszékesegyház főoltára számára festett oltárképből, 1828. (Esztergom, a főszékesegyház sekrestyéjében) és festői tevékenysége egyaránt Magyarországhoz fűzött. Válaszlevelében Rudnay megköszönte a szép képet és megígérte, hogy az építkezés előrehaladtával megbízást fog adni Hesznek. (Ihre vaterländische Talente zu seiner Zeit in Bezug auf die neu zu errichtende Metropolitankirche in Anspruch zu nehmen.) Hesz nemsokára megismerkedett az esztergomi építkezés tervezőjével, a szintén Bécsben lakó Kühnel Pállal. [11] Megismerte a terveket is és megtudta, hogy három nagyméretű képre lesz szükség, a főoltár és a két kereszthajó oltára számára. Hogy e nem mindennapi feladat által megkívánt előtanulmányok elvégzésére és a vázlatok elkészítésére elegendő ideje legyen, 1822. február 24-én újabb levélben kérte Rudnayt a képek témájának közlésére. Rudnaynak e levél szélére írt, keltezés nélküli feljegyzéséből tudjuk, hogy egyik bécsi tartózkodása alkalmával, élőszóban tett eleget Hesz kérésének, de csak a főoltár képére vonatkozóan, Hesz pedig ígéretet tett a vázlat elkészítésére. (Viennae ei ideám majoris Altaris Basilicae communicavi, qui ejus lineamenta se apparatu- rum promisit.) Mint a későbbiekből kitűnik, Szent István megkeresztelésének jelenetét kellett megfestenie. 1823. decemberében Király József pécsi püspök (1805 —1807. között az esztergomi káptalan kanonokja) felajánlotta, hogy ő viseli a főoltárkép költségét. [12] Rudnay örömmel elfogadta ezt az ajánlatot és viszonzásul a készítendő kép kicsinyített másolatát ígérte Király püspöknek. Úgy látszik, Hesznek 1824. júniusáig kellett volna elkészítenie a kép vázlatát. Ez év június 3-án kelt levelében ugyanis halasztást kért, mert a tavasz elején váratlanul megbízást kapott a mérnök-akadémia igazgatójától négy történelmi kép megfestésére, amelyeket június közepéig át kell adnia. Ezenfelül egy régebbi szerződés értelmében júliusban be kell fejeznie a Verhovátz Miksa zágrábi püspök által megrendelt nagy oltárképet [13] is. A levél további részében érdeklődik Hesz a nagy képhez szükséges vászon felől. Kühnel tájékoztatása szerint ugyanis 14 láb [14] széles és 24 láb magas képet kellett festenie, ennek megfelelő szélességű vászon azonban nem volt kapható, sőt a szükséges méretű szövőszék sem állott rendelkezésre. Ezért Esztergomban szőtték meg a vásznat azon a szövőszéken amelyet Grämling Ignác, a várbeli építkezésnél alkalmazott ácsmester készített erre a célra. [15] A szövés munkáját Szelovszki András, az esztergomi királyi városban lakó takácsmester végezte. [16] Reá vonatkozik Hesz kérése: figyelmeztessék a takácsot, ne szőj je túl sűrűre a vásznat (nicht gar zu fest schlagen), nehogy túl nehéz legyen és hogy megtartsa rugalmasságát. Szeretné, ha augusztus végére megkapná a vásznat, hogy elkészíttethesse az alapozást és az tavaszig kiszáradhasson. Végül megemlíti Hesz, hogy tanuhnányai során meggyőződött arról, sokat nyerne a kép, ha 1—2 lábbal magasabb lehetne a megadott méretnél. Ha ugyanis a keresztelési jelenet háttéréül szolgáló építészeti keret gótikus boltozata magasabb lehetne, sokkal arányosabb lenne a kép szerkezete. Kéri tehát Packh Jánost [17] — aki Kühnel halála után átvette az építkezés vezetését — adja meg a kép számára kijelölt felület pontos méretét. Véleménye 201