Prokopp Gyula: Az esztergomi Víziváros (1979)
SZATHMÁRI PAP KÁROLY ERDÉLYI LÁTKÉPÉI A 19. század első fele fontos periódusa a táj képfestészet s ezen belül a veduta-műfaj történetének. Ekkorra már túlhaladottakká váltak a barokk stíluskorszakban érvényes kompozíciós szabályok s ennek következtében a látott valóság közvetlenebbül érvényesült. Akár egész városok, akár egyes épületek ábrázolására vállalkoztak a művészek, képeiken az emberi környezet egy adott, földi pontról látható részletét állították szemünk elé. Képeikre most már a szó szorosabb értelmében alkalmazható a műfajnak nevet adó olasz kifejezés, a veduta, azaz „látott kép”. A valósághű tájábrázolással párhuzamosan szinte elengedhetetlen staffázsalakokká válnak az ábrázolt városok lakosai, amint jellegzetes viseletűkben jellemző foglalkozásukat végzik. Persze túlzás lenne a fényképi hűség követelményét felállítani a 19. század első felének művészeivel szemben. Látásmódjuk ugyan lassan felszabadult a klasszicizmus merevségétől, de a szentimentalizmus és a romantika még befolyásolta. Előszeretettel választottak témául vadregényes tájrészleteket és oeuvrejükben jelentős helyet foglalnak el a középkor legendákkal övezett várainak a múlandóságot idéző omladékai. Magyar viszonylatban is nyomon követhető ez a fejlődés. Egyre nagyobb számú, földrajzi szempontok alapján összeállított látképsorozattal kell számolnunk, ami feltétlenül összefüggésben áll a topográfiai irodalom kibontakozásával, a történeti és természettudományos érdeklődés erősödésével. Egyes sorozatok egy-egy utazás során bejárt vidék érdekesebb részleteit örökítették meg.fi] Vannak olyan összeállítások, amelyek egy város bemutatására vállalkoztak. [2] Igen jelentős körülményként kell elkönyvelnünk, hogy ebben a munkában ekkor már magyar művészek is részt vállaltak. [3] A topográfiai szöveggel kapcsolatban álló magyar látképegyüttesek közül legjelentősebb Ludwig Rohbock acélmetszetsoro- zata, amely az 1850-es években keletkezett és Hunfalvy János tudós szövegét illusztrálja. [4] Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben című hatalmas kiadvány nemcsak megjelenési idejét tekintve késői terméke a vázolt fejlődésnek, de azért is sajátos helyet foglal el, mivel művészi eszközökkel készült illusztrációi már luxusnak számítanak, hiszen a korszerű tudományos illusztrációban a század végén már a fényképé a döntő szó. [5] A képes topográfiai források jellege Erdélyben is hasonló a magyarországiakéhoz, csak mennyiségben mutatkozik elmaradás. Az erdélyi városok történeti formáját néhány 16—17. századi rézkarcon kívül egy, a 18. század közepén keletkezett rajzsorozat őrizte meg számunkra. Ez utóbbiban azonban a művészi igények háttérbe szorultak és nem került sokszorosításra, így nem válhatott általánosan ismertté. [6] Annál fontosabbnak kell tartanunk Szathmári Pap Károly 1843-ban megjelent litografált erdélyi tájképsorozatát, amely tudományos közvéleményünkben eddig nem részesült kellő méltánylásban, bár Szathmári művészi jelentőségét mindenki elismerte. A Szathmári életével foglalkozó irodalomban sok homályos részlettel, bizonytalansággal találkozunk.^] Az egymásnak ellentmondó adatok között csak újabb 1. Szathmári Pap Károly: Önarckép. Fénykép. Kiscelli Múzeum levéltári anyag felkutatásával lehetne rendet teremteni. Szétszóródott műveinek összegyűjtése és feldolgozása hasonlóképpen rendkívül nagy, bár érdemes feladatot jelentene. Minderre most nem vállalkozhatunk, meg kell elégednünk néhány biztos életrajzi adat felsorolásával. 1812. január 11-én született Kolozsvárott. Művészi tanulmányait is itt kezdte a református kollégiumban, majd tanulmányai végeztével hosszabb időt töltött Olaszországban. Kolozsvári működéséhez kapcsolódik az erdélyi országgyűlés tagjait ábrázoló litográfiák kiadása 1842-ben, [8] és az Erdély képekben című album megjelentetése 1843-ban, amellyel a későbbiek során részletesebben kívánunk foglalkozni. 1843-ban Bukarestbe költözött és ott élt 1887. június 3-án bekövetkezett haláláig. Korán megismerkedett a fényképezés eljárásával és hamarosan megkapta a román fejedelmek udvari festője és fényképésze címet. Több utazást tett keleten, haditudósítóként részt vett a krími és a balkáni háborúkban. Rajzai és fényképei fontos történeti források, amit már a kortársak is felismertek, hiszen hazai és külföldi 100 . .'R T könyvtár: Esztergom / ^<55 6
