Prokopp Gyula: Az esztergomi „királyi város” a 18. században (1981)
Az. átellenes sarkon (K: 102.) állott a már említett Galzler Ignác báty iának, Gaizler Jánosnak a háza Ezt 1932-ben leliontották, teriiletét részben az utcához, részijén a ferencesek telkéhez csatolták (Inizler János 1750. óta a város jegyzője. • 7‘M-1«’»I a megye szóigablrája, végül a káptalan esztergomi urudnhnáuiik ügyésze volt (52 | Jnntn kezdve egészen a következő ház (H: 103) mellett volt sikátorig terjedt a fereni'esek területe, amelyen a kerten kívül kicsiny gazdaság és a rendtartomány posztó- készitő műhelye is helyet talált. 1758 ban megengedte a város, hogy fCitzenpergcr Sebestyén kőfaragómester a Iluda utcán, a ferencesek fala mentén (ad immun l'ran- ciscanorum) fából műhelyt építsen magának. 1531 Néhány házzal továbbhaladva 11 Széchenyi-térbe torkolló Arany János utca szakítja meg a házsort. Az 1710 évi jegyzőkönyv a Budu-utcáról a térre menő köznek (C.assl gegen den Pl az von der Ofner Gasse) nevezi ezt az utcát. 1511 A további házak kú/.ül a 13. számú (K: < 11.) 1777 ben tioger Mátyás szenátoré volt. Széles, emeletes homlokzata semmi jellegzetes vonást sem mutat, de belül barokk lépcsőházat és kovácsolt rácsokat rejt A 3. szánni ház helyen (K: íi.).) Ma jer Andrásnak, az érsekség esztergomi uradalma számlartójának háza állott, Ezt azért érdemes meg említeni, mert 1762-ben, amikor a katonaság a várat kiürítette, Erős András tábornok, a vár addigi parancsnoka, ebbe a házba költözött. [55] A nyugati házsort a Széchenyi tér sarkán álló 18 századi patikaház zárja l>c. Visszaérve a I/irinc-kajnihoz, az egykori 1/írinc-utcán indulunk tovább. Célszerűnek látszik azonban, hogy ezt az utcát nein egyvégtében, hanem a mai elnevezéseknek megfelelő szakaszokban járjuk végig A Széchenyi-tér legnagyobb és legnevezetesebb épülete a város tanácsháza Bottyán János házának szokták mondani, mert itt állott Bottyánnak az, a háza, amelyet I. biliót király 1698-ban felmentett a polgári terhek viselése alól és így a nemesi kúriával azonos jogállást nyert. [56] Ennek a háznak egyetlen része sem maradt reánk. A mai városház alapjától kezdve újonnan épült az 1770—73. években. A ház történetét azonban szinte a felszabadulás óta nyomon követhetjük. Bottyán János 1683-ban került Esztergomba, mint a vár magyar lovasságának hadnagya. Buda felszabadulása után csapatával együtt Badeni Lajos és Savoyai Jenő seregében harcolt a török ellen és ezredesi rangot ért el. Bár nem tartozott már a várőrség kötelékéin-, Esztergom maradt az otthona mindaddig, ainig 1704- íien II. Rákóczi Eerenehez nem csatlakozott. Bottyán átállása után Kucklüudcr Ferenc, a vár császári parancsnoka, birtokába vette Bottyán esztergomi ingatlanait és még a királyi kamarát is megakadályozta abban, hogy rendelkezzék Bottyán elkobzott vagyonával. 1709. őszén Heister Siegbert tábornok, a magyarországi csász.ári sereg főparancsnoka, néhány napig Esztergomban tartózkodott és ez alkalommal bizonyos követelések kiegyenlítésére Kuckländemek adta Bottyán házait és földjeit. Utóbb a királyi kamara megerősítette Heister önkényes intézkedését és 1710. augusztus 19-én beiktatta Knekhindert és feleségét a Bottyántól elkobzott ingatlanok birtokába. [57] Megelőzően a kamara megbecsültette ezeket az ingatlanokat A becslés szerint a város piacán álló ház a hozzátartozó udvarral és kerttel együtt 30 öl hosszú és 29 1/2 öl széles területet foglalt el, a rajta levő épületek értéke pedig 2000 forintot tett ki. [58] A tulajdonos személyében történt változás nem érintette a piactéren álló ház jogi helyzetét, ezért a város mindent elkövetett, hogy megszerezze magának ezt a házat. Ez azonban csak Kuckländemek és feleségének halála után sikerült, amikor — nem lévén gyermekük — a ház a koronára szállott. Hosszas alkudozás után a kamara 4400 forint ellenében átengedte a házat a városnak és 1728 május 5-én beiktatták a várost a liottyán-ház birtokába. Ettől kezdve ez volt a város székháza (domus civica et praetorea). A kertet, amelynek területét három ,,fnndus”-ra (házhely) becsülték, még eb- lien az évben eladta a város 600 forintért Bellesics Ferencnek. az érseki uradalom számlartójának | 50] Mikor a ház a városé lelt, már emeletes volt,|0oj de a földszint nem Imit hajt ássál, hanem gerenda-mennyezettel volt födve, az emelet ]H-dig nagyobbrészt fából épült.[01J A földszinten boltok voltak, némelyik bolt előtt fából épített eresz is volt. A magist rutusnuk nem volt szüksége az egész, épületre, n lioltokat és n szobák egy részét továbbra is liérbe mit» A ház állujmta elég gyönge lehetett, mert ismételt kisebb javításokon túl 1742-ben közel 2000 forintot költöttek karbantartásra, mégis már 1735-1101 azzal az indokolással kértek engedélyt a kumurálól u restaurálásra, hogy összedőlésscl fenyeget az épület (ruiiiatn mi- nans[ö2]). A kamara megadta az engedélyt, a restaurálás azonban elmaradt. Ugyanígy nem történt meg a tetőzet javítása sem, amelyet pedig 1766-ban elkerülhetetlennek mondottak (indispensahilis et inevitabilis neeessitas. [63] Végre 1770 július 7-én éjjel 10 és 11 óra között ért villám- csapás következtében kigyulladt és leégett a városház. [64] A városi tanács ekkor választás előtt állott, hogy az épület régi állapotát állítsák-e vissza, vagy új épületet emeljenek (rcaedificari, unt denimie in mcliorem formain el slnhilitalem reformurl debeat). Megvizsgálták a fő falakat (eapitales duos laterales muros) és elég erősnek találták azokat nemcsak az új tető, hanem a boltozat hordására is. Mégis az újjútervezés mellett döntöttek, hogy az épület keleti sarka és homlokzata egy vonalba kerüljön a Terstyáiiszky-há/.zal, a kaput jK-dig a főliomlok, zat közepére lehessen áthelyezni (in mcliorem station ac formám, seu ordinem fiendam reduclionem summe necessarian! esse, ut frontispicium enni angulo domus Terszty- anszkyanae ac liospicio notariali ad lineaui rectam reduc- tuni . . porta verő major ad ineditullium aedificii, tűm ex ratione convenientiae, cum et ampliandarum comiiio- ditatuin transferri possent). [65] A terv elkészítésével a négy helybeli kőiiiívesinestert, Kirehoffer Andrást, Hartmaim Antalt, Mayer Jakalxit és Schaden Lénárdot bizta meg a tanács. [66] A tervet bemutatták Grassalkovics Antal kamaraelnöknek. Ő helyeselte a város döntését, de több változtatást kívánt a terven és azt a tanácsot is adta, hogy költségkímélés céljából „csak egyenes és nem duplás, vagyis francia” födelet csináljanak. [67] A még 1755. éviién kapott kamarai engedélyben bizakodva még a nyár folyamán munkához kezdtek. Ekkor tűnt ki, hogy a régi faluk mégsem használhatók, mert vályoggal vegyesen épültek, így tehát az alapoktól kezdték a munkát. A falak jelentős részét felépítették az év végéig. Ekkorra elfogyott az építőanyag, de nem is merték folytatni a munkát a kamara újabb engedélye nélkül. Az 1771. év az engedély megszerzésével telt cl.|68| 1772. tavaszán azonban olyan lendülettel fogtak munkához, hogy 1773. szent Gyürgy-napján niáraz új épületben tarthatták a tisztújítást.[69] Ettől a naptól kezdve a földszinti üzlethelyiségeket is bérlic adták. Volt gondjuk a díszítésre is: a tetőgerinc két végére aranyozott rézgömböt tétettek, 170] a kapu feletti timpanonban pedig elhelyezték a városnak vörös márványból faragott címerét. [711 Szó volt még arról is, hogy az igazságosság és a méltányosság szobrával díszítsék a homlokzatot, [72] de ez a terv nem valósult meg. A munka vezetésével Mayer Jakabot bizta meg a város. Hogy a tervezésben melyik mesternek volt jelentősebb szerepe a négy közül, arra nincs adatunk. Pálinkás László Hartmann Antalt tartja tervezőnek, mert „a jegyzőkönyvben említett mesterek közül egyedül a Canevale és Hillebrandt mellett iskolázott Hartmannak lehetett meg a tervezőkészsége és formakincse. ”[73] Ez az indoklás azonban nem eléggé meggyőző. A Canevalera való hivatkozás ugyanis teljesen téves. Canevale 1762. márciusában járt utoljára Esztergomban, Hartmaim pedig (aki csak 22 éves volt akkor) 1763-ba került Esztergomba, Oracsek Ignác mellé. Az esztergomi várhegyen az 1770-es években épült, Hillebraudt által tervezett helyőrségi templomnak valóban Hartmaim volt az építőmestere, de semmi adat sincs arra, hogy személyes kapcsolat is lett volna közöttük. Viszont a másik három mester is épített önállóan templomot és más jelentősebb épületet. Az új városház keleti homlokzata eredetileg éppen olyan keskeny volt, mint amilyen 111a is a nyugati homlokzat. Az a tornyos épületszárny, amely a Bottyán János utca 3. szánni házig terjed, csak 1777 78. években épült hozzá a keleti homlokzathoz, a Vízivárosból a királyi vá7 i
