Prokopp Gyula: Az esztergomi Duna-híd (1982)
Miután a káptalan és — mint főkegyúr — a király is beleegyezését adta a lemondáshoz, az 1893. évi állami költségvetés33 pedig biztosította a hídépítés költségének első részletét, a kereskedelmi miniszter szerződést kötött Cathry Szaléz34 és fia budapesti (II., Donáti u. 32.) hídépítő vállalkozóval. A szerződés szerint 1895. június 1-re kellett elkészíteniük a hidat. Ezt a határidőt utóbb meghosszabbították augusztus 31-ig. A vállalati összeg 1 360 000 korona volt. 1893. év első felében Zsigmondy Béla mérnök elvégezte a szükséges talaj- vizsgálatokat és kijelölték az új híd helyét. Ez mintegy 200 lépéssel van feljebb (a folyam irányát tekintve) a hajóhíd vonalától. Erre nemcsak azért volt szükség, hogy a hajóhíd forgalma a vashíd építésének ideje alatt is fenntartható legyen, hanem azért is, mert az új híd forgalmát a legrövidebb útvonalon akarták bevezetni Esztergom város központjába.35 * * A minisztérium 1893. november 3-án adott engedélyt a munka megkezdésére. 1894 augusztusában már befejezték a Párkánytól számított második nyílás vasszerkezetének elhelyezését és a szerelőállást a harmadik nyílásba helyezték át, amelynek irányában volt addig a hajóhíd nyitása. Ettől kezdve a második nyílás vonalában nyitották ki a hajóhidat. 1895 júniusára a negyedik, júliusára pedig az ötödik (az esztergomi parthoz csatlakozó) nyílás vasszerkezete is elkészült. Kevésbé jól haladt a Kis-Dunát a Lőrinc utca (a mai Mártírok útja) irányában áthidaló vashíd építése. Júliusban még csak a szigetet átszelő töltés és a két hídfő építésén dolgoztak. A Nagy-Duna hídja augusztus 22-re készült el, már csak a teherpróba és az úgynevezett „közigazgatási bejárás” volt hátra. Az utóbbi szeptember 24-én történt meg. A következő vasárnapra, szeptember 28-ra tűzték ki a híd megnyitását, jóllehet egyelőre csak a „prímási” Kis-Duna-hídon haladhatott tovább a nagyhíd forgalma. Erre az ünnepélyes alkalomra nagy kísérettel Esztergomba jöttek Bánffy Dezső miniszterelnök, Dániel Ernő kereskedelmi miniszter, Perczel Dezső belügyminiszter és Wlassich Gyula kultuszminiszter. Különvonat hozta őket a kovácspataki megállóig, innen a helyi gőzhajótársaság „Kövesd” nevű csavar- gőzösével jöttek Esztergomba. A miniszterek előbb a prímásnál tettek tisztelgő látogatást, majd az esztergomi hídfőnél felállított díszsátorhoz vonultak. Ide jött Vaszary prímás is és rövid szertartás során megáldotta a hidat. Kruplanicz Kálmán főispán üdvözölte a minisztereket, majd Dániel Ernő mondta el a hídavató beszédet. Midőn elhangzottak „a hidat a közforgalomnak átadom” szavak, a vár bástyájáról mozsárlövések dördültek el és megszólalt a hajóhíd 33 Az állami költségvetésbe tíz éven (1893 —1902) át összesen 2 245 000 koronát vettek fel a hídépítés költségeire: az első évben 50 000 koronát, a második évben 150 000 koronát, a harmadikban 190 000 koronát, a következő négy évben évenként 185 500 koronát, az utolsó három évben pedig egyenként 371 000 koronát. (Lásd az 1893 —1902. évi törvénycikkeket.) 34 Cathry Szaléz személyére, a vashíd építésére, valamint a híd felavatására vonatkozó adatokat túlnyomórészt a helyi sajtóból vettük. Külön megemlítjük az Esztergomi Közlöny és az Esztergom és Vidéke 1895. szeptember 29-i számait. 35 Az útvonal kérdése heves vitát váltott ki Esztergom egyes városrészei között, amelyeknek egyetlen közigazgatási egységben való egyesítése — hosszas előkészítés után — éppen 1895-ben valósult meg. A vízivárosiak azt szerették volna elérni, hogy nagy-dunai híd forgalma továbbra is az ő városukon keresztül jusson el az akkor királyi városnak nevezett belvárosba. Ebben a kérdésben egymást érték az értekezletek, közigazgatási határozatok és az ezek ellen benyújtott fellebbezések. A szükségessé vált kisajátítási eljárás elhúzódása mellett éppen ez a versengés okozta, hogy a szigeti töltés és a hozzá csatlakozó Kis-Duna-híd a nagy-dunai híd felavatásáig nem készült el. 261
