Mucsi András: Emlékkönyv (1909)
IV. A szent Istvánról nevezett esztergam-várbeli prépostság gyarapodása
36 A SZENT ISTVÁNRÓL NEVEZETT fizetett merő hanyagságból, amiért a püspök a házat tőle elvétetni és az esztergam-várbeli szent István társasegyháza kanonokjainak adatni rendelte, hozzáadván még háromszázötven forintot, melyeket a nevezett társaskáptalannak szánt azon kikötés mellett, hogy lelkeüdvéért meghatározott számú miséket szolgáltasson.1 Ezen háznak előrészét is csakhamar megkapta a szentistváni káptalan Segesdi Antal esztergami kanonoktól s a Szentháromságoltár gondozójától, ki főkáptalana előtt végérvényesen kijelentette, hogy a budavári Szent-György-téren, a győri káptalan és néhai Pénzverő Miklós háza közt fekvő saját háza három előrészét, melyeket Farkas Volfgangtól megvett, a szent István esztergami káptalanjának ajándékozza, minden kántorbőjt angáriának2 nevezett szombatján végzendő szentmisékért, melyeken az összes kanonokok karingben (az esztergamiak gyolcsingnek híják) tisztes illendőséggel felöltözve jelen lenni tartoznak.3 A fönndicsért Szántai Ambrusnak, egyház- és hazaszeretete, bőkezűsége és tudománypártolása miatt mindenektől szeretett utóda és a szentistváni káptalan nagy jótevője Gosztony András prépost vala, ki. — noha előnevén Csamaházinak hítták — kétségtelenül a vasmegyei Kövesszarvi Gosztonyaktól származott. Erre vall sírkövére faragott címere: a koronából kiemelkedő, kürtöt tartó férfikar.4 Síriratán magasztalt közkedvességét bizonyítják a következő történeti tények: Két kápolnát építtetett az esztergamvárbeli szent István vértanúról nevezett préposti templomhoz, egy felsőt a Nagyboldogasszony tiszteletére s egy alsót a nevezett templom éjszaki oldalához szent Katalin tiszteletére, melyet könyvekkel, kelyhek- kel, ámpolnákkal, egyházi ruhákkal, oltárdísszel és minden egyéb szükségesekkel fényesen (nobiliter) ellátott. Egyik kis öccsét, Felső- szelestei Gosztony Jánost, győri, utóbb erdélyi püspöküt gyermekségétől fogva nevelte és nagy költséggel évek hosszú során át 1 A hártya hátán Budaváros piros pecsétjével 53. í. 1. ny. 26. sz. ded. Buda, 1502. februárius 25. 2 Hihetőleg ekkor osztoztak meg a kanonokok negyedévi jövedelmeiken, melyek mind e napig angáriáknak neveztetnek. 3 Dengeleghi Kékes György fia, erdély-egyházmegyei Ferenc, a szabadművészetek mestere és közjegyző kiadványa hártyán 53. f. 3. ny. 27. szám. Esztergám, 1505. április 13-iki kelettel; kiadva a Birtokokmánytár 160. lapján. 4 Olv. e családról a Heraldikai társaság által kiadott Nemes családok című művet. I, köt. 236. lap.
