Mucsi András: Emlékkönyv (1909)
II. A prépostság és társas káptalan alapítása
16 A PRÉPOSTSÁG ÉS TÁRSAS KÁPTALAN ALAPÍTÁSA sussuli1 dézsmanegyedet, melyet akkor néhai Dömötör bíboros érsek kedvezéséből Márton szentistváni prépost élvezett, Kanizsai János érsek átengedte a szent István egyháza kusztosának, vagyis sekrestyéjének, hogy jövedelméből az istentisztelethez szükséges gyertyákat és olajat beszerezze. Szerkesztette és megírta pedig ezen alapító levelet a cseh, turnaui származású János fia Márton, pápai és császári közjegyző, az érsek úr írnoka, ki számos előkelő tanúval együtt mindvégig jelen volt ezen az érsek elnöklete mellett megtartott jelentős főkáptalani gyűlésen. Kivesszük az előadottakból, hogy az esztergam-várbeli szent István első vértanúról nevezett prépostság, azonfelül, hogy birlalója az esztergami főkáptalan mindenkori tagja volt, tekintélyes javadalmazást nyert Kanizsai János érsektől, kinek főpásztori gondja abban összpontosult, hogy a mondott egyházban az istentiszteletet buzgón végezzék a prépost csakúgy mint kanonokjai s emellett a főtemplomban is gyarapodjék a lelki buzgóság. Úgy tetszik, mintha egyéb kötelessége nem lett volna ezen a főegyházba a szentgyörgy- mezei és szenttamási mellett harmadikul bekeblezett társaskáptalan tagjainak, aztán meg, hogy birtokocskáiknak gondját viseljék, mely föladatoknak iparkodtak megfelelni, noha az hellyel-közzel nem csekély vesződséggel járt. Mintha még nyugdíjintézete is lett volna a főegyház, a szent Adalbert egyháza kiérdemült segítő papjainak, a karkáplánoknak, kiket manap is praebendatusoknak nevezünk, jóllehet praebendájok nincsen. Az új kanonokok mindnyájan a préposttal együtt ugyanegy saját házokban laktak,2 melyben mindegyiküknek egy-egy szobácskájok, kamrájok, mint latinul nevezék, azonkívül egy közös termők (Stuba), úgy látszik ebédlőjük volt, szentistváni préposthoz intézett levélkéjében, hogy miért nem küldheti meg a megállapított bérösszeget. L. az esztergami főkáptalan házi levéltára 53. f. 4. ny. 47. sz. 1 A sussuli dézsmakerület Barsmegyében Saskő és Szentkereszt körül feküdt. Részei valának: Apáti, ma Felső-Apáti, Lehota ma Podbrehi Lehota, Mindszent, máskép Kislalu vagy Veszka, ma Vieszka; továbbá Teplafő, Két- Vidrie, Nádasfalu, Teplic és Kaltren. (Knauz: A szentbenedeki apátság 183. és kk. 11.) 2 1511 augusztus 25-én kelt levelüket in arcé Strigoniensii, in domo habitationis nostre adják ki. (Esztergami főkáptalani házi levéltár, 53. f. 3. ny. 30. sz.) — V. ö. A veszprémi püspökség vatikáni Oklevéltárában. III, 307. közlőiteket.
