Mojzer Miklós: M. S. mester passióképei (1976)
A KÉPEK EREDETE „A magyarországi árvízkárosultak javára Budapesten gr. Károlyi Alajos palotájában 1876. májusban rendezett műipari és történelmi emlékkiállítás” elsősorban főúri és egyházi gyűjtemények tárgyaiból állt, és a kiegyezést követő időszak legnagyobb művészeti seregszemléje volt. A hazai régi művészet annyi remekműve sorakozott föl rajta, amennyit együtt addig sehol sem láthatott a magyar közönség. A Hont megyei szentantali Coburg-Koháry-kastélyból származó „Német iskola, jelenetek a Nagy Passióból, M. S. 1506” jelzésű táblaképek akkoriban nem keltettek nagy feltűnést. A táblákat barokk kori — bár a középkori figurák rajzának megfelelő - átfestés takarta. A műgyűjtő Simor János hercegprímás (1813-1891) azonban azonnal felfigyelhetett a képekre - annál is inkább, mert Szentantal egyház- kormányzatilag az ő egyházmegyéjéhez tartozott. Úgy látszik, megállapodott a kastély uraival, s a képekből immár négyet - a passiójeleneteket - frissen alapított esztergomi képtára, egyet pedig a Jézus születése-jelenettel a szentantali plébániatemplom számára szerzett meg. A négy tábla 1878 után, de 1891 előtt került Esztergomba. A passióképek azonban csak később, 1915-ben váltak valójában ismertté, amikor az átfestést eltávolították róluk. Egyelőre nem tudjuk, hogyan kerültek a képek a szentantali kastélyba. A kastély a középkorban még nem volt meg, innen tehát nem származhattak. A helyi templomból sem, mert annak berendezését régi leírásokból - a canonica visitatiókból — ismerjük. Gótikus főoltára a XVIII. században még állt — többek között a magyar szentak ábrázolásával -, de képeket nem említenek rajta. Ezek a képek különben sem felelnek meg a leírásban szereplő oltár elrendezésének, méreteinek - sokkal nagyobb oltárépítményhez kellett tartozniuk, mint amilyen Szentantalon állhatott. 1902-ben vásárolta meg a budapesti Szépművészeti Múzeum azt a Vizitáció-jelenetet (1974-től a Magyar Nemzeti Galériában), amely ugyanahhoz a szárnyas oltárhoz tartozott, mint a passióképek. Ez a tábla a tópataki templom padlásáról került elő, és sohasem festették át. Erősen rongált volt. Úgy látszik tehát, hogy amikor a kastélyba kerülteket átfestették, ezeknek a tópataki táblával való összetartozása már feledésbe ment. Az oltárt tehát jóval átfestése előtt szedhették szét. Többi része valószínűleg már akkor elpusztult vagy elkallódott, ami5
