Mojzer Miklós: M. S. mester passióképei (1976)

Ikonográfia: Az ábrázolás a fel támadás-jeleneteknek abba a csoportjába tartozik, amelyen Krisztus nem a nyitott, hanem a lezárt, sőt lepecsételt sírból lép elő. A háttérben a Levétel a keresztről-jelenet az elmúlt, a jobbra közeledő szent asszonyok az elkövetkezendő eseményekre mutatnak. A Krisztus háta mögött, feje fölött irizáló fényekkel megfestett jeruzsálemi templom a Megváltó testi feltámadásának párhuzama, a jézusi hasonlat szerint: „Bontsátok le a templomot, én harmadnapra fölépítem azt. . . O azonban saját testének templomára gondolt.” (János 2, 19-21.) A feltámadt Krisztus kezében tartott keresztes zászló az Ecclesia jelvénye, s ennek győzelmét példázza a Kálvárián bemutatott Synagoga zászlajával szemben. Az alvó katonák az Olajfák hegye alvó apostolainak párhuzam-megfelelői.

A KOMPOZÍCIÓ

ismét schongaueri indítékú (Feltámadás, B. 20.), de a szereplők tartását tekintve alaposan újjáformált. A háttérben a halott Krisztusra boruló Mária, valamint Magdolna németalföldi Krisztus siratása- kompozíciókra vezethető vissza. Ezen a képen kevesebb a düreri elem, mint a korábbiakon: Dürer korábbi fametszetű Nagy Passiójához nem készített Feltámadást ábrázoló lapot, s a többi düreri fa- és rézmetszetű Feltámadás későbbi M. S. mester művénél. A táj egészében és részleteiben, valamint távlati különlegességeiben az M. Z. jelzésű metszetek tájaival (különösen az Alexandriai Szent Katalin vértanúságával, L. 9.) rokon.

Jézus tartása, jobb alsó lábszára elé lendülő köpenye Nicoletto da Modena: Keresztelő Szent János-metszetét (Hind 53.) ismétli. A zászló dőlésére, elhelyezésére is az ezen a metszeten látható jelvény volt az irányadó. A Szent János-figura részleteit a festő több példa alapján tovább módosította: az áldó kezet, a fejet és a bal kezet főleg Schon- gauer (B. 20., B. 15., talán B. 20. és B. 21.) hasonló részletei alapján rajzolta meg, a testet pedig ismét Nicoletto da Modena két Szent Sebestyéné nyomán (bal láb, alsótest Hind 37.; felsőtest és az ágyékkendő - különösen a három ráncot vető bal felén - Hind 38.). Jézus kissé szomorú, fehér bőrű, zsidó feje a diadalmas jelenet középpontjában szinte érzelmi visszakapcsolásnak tűnik: oka nyilván az, hogy a festő példáját ismét egy szenvedő Krisztus-arcból (talán az idézett B. 15.

36