Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)

A folytató: Kopácsy József. CONTINUAVIT

a kamara szűkkeblűsége folytán csak írott malaszt lesz, ami így is lett. De viszont a veszprémi javadalom megtartásához a Szent­széknek is volt szava. A kérdést nehezítette az a körülmény, hogy Rudnay sem kapta meg az általa kért váci püspökséget s ezt az államtitkárság nem is hallgatta el. De amikor az osztrák kö . ,' Migazzival és Szily szombathelyi püspökkel érvelt, aki a székes- egyháza építésével kapcsolatban megtarthatta korábbi, kisebb java­dalmait, nem ellenkezett többé. Három évre tehát Kopácsy is meg­maradhatott veszprémi javadalmában, és így elfogadta 1838 dec. 20-án kelt kinevezését, s utána hamarosan elfoglalta érseki székét. Nem áltatta magát azzal, hogy az építkezés körül könnyebb lesz a dolga, mint Rudnáynak volt. Különböző nehézségek már a kezdet kezdetén mutatkoztak. Mindenekelőtt a kamara húzó­dozott a fenti összeg kiutalásától, és mindössze 21 235 frt.-ot jut­tatott kezéhez. Ez bizony alig volt több a valaminél, s a többit neki kellett előteremtenie. Kettős javadalma hozadékából nem takarékoskodott, s összesen 453 179 frt.-ot költött a sajátjából az építkezésre, s a bazilika külső és belső díszítésére. Ehhez járult, még a gyűjtésből befolyt 119 843 frt. így tehát több, mint fél­milliót költött az általa tervbe vett munkák elvégzésére. Egyik-másik méltatója kifogásolja, hogy nem volt az az erélyes kezű és szenvedélyes építkező, mint elődje. Ez igaz, csakhogy azt is figyelembe kell venni, hogy Rudnayt a kezdeményezés tüze fűtötte. Viszont őt az örökölt teher kötelezte s ez már tompítani szokta a kezdő sebességet. Azután azt sem szabad elfelejteni, hogy az idő­közi nehézségek is szaporodtak. Nem szólva hét éves tétlenség ron­gálásairól, a kamara húzódozásától, elég nagy szerencsétlensé­get jelentett, hogy Packh, ez a tehetséges és ambiciózus kivitelező rablógyilkosság áldozata lett. A szerencsétlenség után Kopácsynak azon kellett törnie a fejét, hogy más, megfelelő szakemberről gondoskodjék. Maga nem sokat értett a művészeti kérdésekhez, de annál többet a műízlé­séről közismert egri érsek, Pyrker László (1827—1847). Nem is mulasztotta el, hogy egyes fontosabb kérdéseknél ki ne kérje véle­ményét és útbaigazítását. Az ő ajánlatára szerződtette az építés folytatására Hild József mestert, nemkülönben az olasz Marco Casagrande szobrászt, a velencei Michelangelo Grigoletti és a müncheni Ludwig Morált festőművészeket az egyes szobor-, kép- és freskóalkotások elkészítésére. Kellő pénzhiány miatt Hildnek egyszerűsíteni kellett az ere­deti terv kivitelezését. Elmaradt, ami nagy kár, a székesegyház két oldalára tervezett prímási palota, ugyanígy az egyik szemi­nárium, továbbá a kanonoki házak eliptikus kiképzése és azok 2:

Next

/
Oldalképek
Tartalom