Leopold Antal: Esztergomi kalauz (1931)

Esztergom környékének természeti szépségei és kiránduló helyei

A dombot a párkányiak sokáig mutogatták s a budapest—bécsi vasútvonal feltöltésekor tűnt el.

G-aramkövesd mellett kezdődnek a Börzsönyihegycsoporthoz tartozó Kovácspataki, Szobi, Nagymarosi hegyek. Szobtól az Ipoly alkotja a trianoni határt, amelyet eddig a Duna széles sávja jelzett. A község mögött a vulkanikus eredetű, kúpalakú Börzsönyi, hegyek sorakoznak.

Északkelet—kelet felé a széles, nyomotthátú Zamárdhegy, mögötte az erdős Maróti hegyek vonulnak. A íankás szentgyörgymezői horpadást kelet felöl a Vaskapu-hegy, a város legmagasabb pontja határolja (406 m.) ormán a menedékházzal (1. 112.1.)

Előtte délkelet felöl a Szenttamáshegy (178 m) és a Vaskapu többi előhegyei (Sashegy 324 m) emelkednek, délfelé lassan beolvadva az eszter- gom-táti lapályba., a Kis-Magyar-Alföld legkeletibb öblébe.

Déli irányban a Kétágú hegynél (Öregszirt 505 m. és Fehérszirt 424 m.) kezdődik az a hatalmas hegygerinc, amely Pilisszántónál a koporsó- alakit Pilis-ben, e környék legmagasabb pontjában (757 m.) végződik.

Az Esztergomi-Tábor felett az alacsonyabb Strázsahegy (309 in.) és a Dorog- Tokod közt emelkedő Kiskö, Gete (457 íru és Hegyeskö (309 m) látszanak. Lábaiknál füstölögnek Csolnok, Dorog és Tokod bányatelepeinek magas kéményei.

Dél—délnyugat felé az Öregkő (benne a Jankó vich-barlang praehistorikus lelőhely) mögötte a Dunáig a kettős hátú, márványban gazdag Gerecse

(633 m.) kéklik.

Az esztergom-táti mocsarakkal tarkázott lapályon, ahol már tatár és török egyaránt táborozott, most Esztergom szorgalmas földmíves népe