Lánczos Zoltán: Esztergom a 18-19. században (Esztergom füzetek II., 1975))
8 1804-ben a nemesekkel és papokkal együtt 5,426 lakója volt Esztergomnak. Áz 1850-es években /ez ismét Fényes Elektől származó adat/ Esztergomban 7 orvostudor és 5 sebészorvos /felcser működött/. Az egész megye 8 gyógyszertára közül négy Esztergomban szolgálta a közegészségügyet. A megye 7 kórháza közül három volt Esztergomban : 1 polgári kórház, melyet még 1739-ben alapítottak, s melynek 64 ágyas kórházi részlege mellett egy 16 ágyas szegényház is működött, továbbá egy 8 ágyas női ápolda és egy megyei rabkórház. Ami a kereskedelmet és ipart illeti, a 19* század közepén már 1,415 iparosa, 84 kereskedője volt a városnak, nem számitva az 55 kereskedősegédet és 31 ipari tanulót, vagy mint akkor mondták : inast. A város területén 36 dunai malom, 3 patak-malom és 1 amerikai rendszerre épült malom évi 20 ezer mérő gabonát őrölt meg. Már a 19. század közepén gőzerőre berendezett szeszgyára, nagy kapacitású sörgyárra, ecetgyára is volt a városnak. A téglagyára két kemencével évi másfél millió téglát készitett és 120 ezer tetőcserepet. A föld- és szőlőművelés is többezer embert foglalkoztatott . A négy városrész határterülete 10,527 holdat és 1,162 négyszögölet tett ki, melyből 2,947 hold és 1,064 négyszögöl szántó, 681 hold és 380 négyszögöl rét, 3,126 hold és 639 négyszögöl legelő, 2,354 hold és 1,200 négyszögöl erdő, 140 hold gyümölcsös, 979 hold szőlő, a többi műveletlen. Szántóföldjei feketehomokosak és minden gabonanem termesztésére egyaránt alkalmasak.
