Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)
71 tergomi főszékesegyház hatalmas kriptájában még mindig ott függött a gazdátlan kardinális kalap, a mi azt jelentette, hogy még mindig nem lehet az érczbetüs sírkövet a sirra falazni. A téli hónapok derekán a primásváró Esztergom már belefáradt a hónapok óta tartó várakozásba. A helyi orátorok szónoklatai kezdtek elavulni, az ódák a nyomdákban már fakulásnak indultak, a hónapok óta küntar- tott diszmagyar ruhákat és fringiákat megint csak visszarakosgatták a szekrényekbe. Nem jön a prímás. Ez volt a mindennapi panasz. A primási udvar lakói Csernoch kanonok, Simor jobbkeze, Wargha Dezső dr. a szenvedélyes kortes, Machovits Gyula dr. a csöndes titkár és Haitzl Kálmán a stenograph az esti órákban napi munkájok végeztével elszéledtek a klubbokba. A portás már hónapok óta szabómesterségre adta magát s a primási palota előtt mindig csak egy lámpás égett, a mi azt jelentette, hogy nincs idehaza a herczegprimás. Si/ztor halála óta nem is gyújtották meg a két oszlopos lámpát. Február elsején Lóskay Jeromos benczés jószágkormányzó, a ki már hetek óta a prímás privát helytartója volt az érseki palotában, kora reggel befogatott s mint rendesen, elment bejelentés nélkül meglepni valame
