Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
82 tehetségeim szerint élhessek nehéz feladataimnak. Semmit sem viszek magammal a kolostorból, csak egyet, csak egy szót, azt, amely a pannonhalmi kolostor kapujára és szívem mélyébe van bevésve s ez a kis szó, „Pax.“ Igen a pax, a béke szava az, amely a lelkész és az egyház óriási feladatát egész nagyságában magában foglalja s amelyhez hű akarok maradni utolsó napom leáldozásáig.“ Az ékes latinságú ünnepi beszéd nagy hatást gyakorolt a nunciusra és fényes társaságára. Az engeszte- lékenység medrében jelent meg az új prímás s a szivárványnak, a béke jelvényének színeiben tűnt fel mindenütt. * * * November 16-án tette le hűségi esküjét Budán, a király előtt, nemkülönben a titkos tanácsosi esküt. Ezen aktussal az érseki javadalom élvezetébe lépett s lakását a „Vadászkürt“-ből áttette a budai primási palotába. A püspökké szentelésig és a beigtatásig terjedő időszakot a javadalom átvétele és a számos üdvözlő küldöttség tisztelgése vette igénybe. Ezen üdvözlések között, méltóságához legközelebb állott az esztergomi főkáptalannak, tanácsadó testületének tisztelgése. Sujánszky Antal v. püspök vezette a küldöttséget s mondotta a klasz- szikus latin üdvözlő beszédet. A prímás főkáptalanának, legbensőbb tanácsadó testületének üdvözlésére szintén latinul, következőképen válaszolt: „Főtisztelendő urak! Minekutána a legbölcsebb és legkegyesebb főpap, a boldog emlékű Simor János, a halál borzalmas parancsából elragadtatott az anyaszentegyháztól, melynek legfénylőbb világossága, a hazától, melynek hűséges fia, az országtól, melynek szilárd oszlopa vala: Isten irgalmassága akképen irányozta legfelségesebb apostoli királyunk elméjét, hogy a nagy és érdemes elődnek engem, leg-
