Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
77 ideje volt, jövő egyházpolitikáját előkészíteni. Egyház- politikája megvalósításában segítette a liberalizmust azon sajnálatra méltó bizonytalanság is, melyben a hirtelen meglepett magyar egyházat az elkeresztelési kérdés találta. Az anyakönyvi kivonatok eleinte a miniszteri rendeletnek megfelelően kiadhatóknak, azután a római Szentszék határozatához híven, ismét ki nem adhatóknak mondattak. És bár a dogmatikus álláspontban meg volt az egység, az államhatalommal való politikai magatartás tekintetében azonban, legalább az elkeresztelési konfliktus elején, az egységes felfogás s eljárás hiányzott. Egyik rész, az idők fejleményére akarta bízni a csorbított jogok visszaszerzését, a másik rész, a többség, kereken kimondotta a katholikus álláspont és jog erélyes és elodázhatlan védelmét. Ezen megoszlás a komplikációt növelte, természetesen a liberális államhatalom terveinek előnyére. Ilyen állapotok között, egy meg nem oldott egyház- politikai örökséggel, felkorbácsolt szenvedélyes közhangulattal, fölötte nehéz és válságos volt a helyzet, mely az új prímásra várakozott. Akárki lépjen Simor János örökébe, arra küzdelem várt és amilyen elmérgesedett volt az elkeresztelési kérdés, a küzdelmet föltartóztatni lehetetlenség volt. Bármilyen egyéniség jut a primási székre, akár harcias és energikus, akár koncilians és a harc kikerülése érdekében a lehetőségig engedékeny, a létező helyzetet megváltoztatni nem lett volna képes. Nem pedig azért, mert az egész egyházpolitika tulajdonkép a magyar katholikus egyháznak a kiegyezéstől egész az 1890-ki februáriusi rendeletig tartó politikai
