Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

MAGYARORSZÁG HERCEGPRÍMÁSA.

I. A „Pax“ jegyében.

Simor János halála. — Egyházpolitikai helyzet. — Hercegprímássá való kinevezése. — A kinevezés jelentősége. — Kánoni eljárás a Nunciusnál, eskütétele a király előtt. — Főpásztori fogadalma az esztergomi főkáptalan előtt. — Búcsúja szent Benedek rendjétől. — Római kitüntetése. — Az érseki szék jogainak átvétele, püspökké szentelése. — A budapesti tartózkodás kötelezettsége. — Főpásztori hivatalának megkezdése. — Szónoki jellemzése. — Első nyilvános fellépése a Sz.-István-Társulat 1892-ki közgyűlésén. — Nyilatkozata az aktuális egyházpolitikai kérdésekről. — Koronázó jubileumi beszéde. — Első politikai beszéde s jelentősége.

AZ IFJÚKOR gondtalan és ép azért boldog évei gyor- ”'**■ san eltűnnek, a férfikor ereje az élet küzdelmében megtörik s öreg korában az ember többnyire éldegél csak, mint ó'sszel a leveleitől megfosztott fa.“ Ezen szavakat intézte Vaszary Kolos 1896-ban a keszthelyi templom felszentelése alkalmából a város küldöttségéhez. A nyilatkozatból az öregkorra vonatkozó azért érdekel bennünket különösen, mert ime, az ó'szhöz hasonló korában neki nem az éldegélés, hanem a magyar apostoli királyság és a szent korona mellett, az ó'si intézmények legfönségesebbike, a magyar primási méltóság jutott osztályrészül.

IV.