Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
A pannonhalmi főapát
73 főispánnal többszörié a legnagyobb kegyelettel e's örömmel tartózkodtak a főmonostor falai között. Az ellentétek kiegyenlítésére szerencsés természettel birt mindenkor Vaszary Kolos. Minden, a mit mond, szívből jő és a szívhez szól. Mint minden igaz ember: igénytelen és szerény. A bajnak elejét szereti venni s a felesküdött zászlóhoz utolsó lehelletig hű és becsületes harcos. Ezen vonások képezik hatásának titkát. A főapáti méltóság emelésére kiváltságos engedélyeket is szerzett esetről-esetre. Előbb említettük a zalavári apát kinevezési jogot. Bár ez egyházi szempontból s a főapátok korábbi kiváltságai tekintetében természetesnek látszik, mégis, ha figyelembe vesszük, hogy a jelen korban az állami hatalom még közvetett úton sem igen szokott belemenni az egyháznak osztott új kiváltságok támogatásába, a főkegyúri jogot pedig a kormány gyakorolja, — úgy ezen jog biztosítása más színben tűnik fel s vívmánynak minősíthető. Ugyancsak ő szerezte meg a főapátnak, mint főpásztornak, a violaszínű Zuchetum viselési jogot. A szereplést sohase kereste se mint tanár, se mint igazgató, annál kevésbbé mint főapát. Egész életében a csendes, visszavonuló életet kedvelte. Szerette dolgozó- szobáját s csak akkor hagyta el, ha a szeretet vagy kötelesség szava parancsolta. A fiszharmónium egyetlen szórakoztató eszköze, meg a kanári madarak. Lakosztálya szigorú egyszerűsége által tűnt ki mindig. A csendben végzett munkát amikor csak tehette, elébe tette a nyilvános szereplésnek s testvéri körben óhajtotta napjait el
