Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Bevezetés

5

hercegprimás. Még temperamentumuk, a kör, melyből fó'papokká emelkedtek, is hasonló. Széchenyi Pál pálos, Vaszary Kolos bencés. Mindkettő szent rendjének hű fia, a szerzetesség hivatásos felfogásával. Az egyik mint várfalvi perjel, a másik mint pannonhalmi apát lép a főpapi székre. Széchenyit a haza hívta, Vaszaryt a királyi bizalom szólította az érseki székre. A jogszerű nemzeti öntudat, a királyi esküvel biztosított alkotmány Széchenyi Pálban, a jogfolytonosság, a korona és nemzet kibékülésének hangoztatása Vaszary Kolosban találta meg a trón előtt szószólóját. Bizonyos finom, ép azért megható páthosz ömlik el mindkét alakon. Széchenyi Pálon, mikor a bécsi burgban az elképedt országnagyok élén bátran szembeszáll az elnemzetesítő udvar előterjesztéseivel ; Vaszary Koloson, mikor fiának szólítva a fejedelmet, elsőnek mondja őt a kötelességben, hogy így a trón a munka oltárává, rajta az uralkodó az odaadás áldozatává legyen.

Midőn tehát aranymiséjének küszöbén az emlékezés fáklyáját meggyújtjuk, az necsak primási méltóságának, de egyéniségének is szóljon. Elevenedjék meg előttünk múltja, perdüljenek le egyéniségének különböző vonásai. Szemléljük magunk előtt a halavány, de azért eleven keszthelyi diákot, a fekete tógás bencés-kispapot. Lássuk a maurinusi szellem meleg sugarában élő tudóst és tanárt, majd a főpapot, Asztriknak az apátságban és érsekségben utódját, aki szent szerzetének és a magyar egyháznak élén hirdeti azon erkölcsi s szellemi eszméket, melyek a magyart egy évezreden át föntar-