Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
A tanári pályán
38 Puszta megjelenése sokszor egy csapásra megváltoztatta a tanulók hangulatát. Az esztergomi gimnáziumnak az ő idejében még nem volt a mai fényes otthona. Régi szűk épületben, a városháza mellett vonult meg; a tanulók nagyon összeszorultak, még az oldalfalaknál is ültek. A diák óraközben anélkül is igen eleven, s amint kiment valamelyik tanár, az összehuzottan ülő diák sietett a keskeny padokból szabadulni. A kötekedés, szokásos diák veszekedés többször oly port csinált az esztergomi gimnázium tantermeiben, hogy a másik órára belépő' tanár alig látta a fiúkat s azok viszont őt. Mindez azonban elmaradt Vaszary Kolos órája előtt. Jóságos arca, tüzes tekintete megszelídítette a legvásottabbat is s mert tudták, hogy most érdekes előadás következik, csendben várták belépését. Aki az ő órája előtt mert volna izetlenkedni, rakoncátlankodni, azzal társai számoltak volna le. Fel tudta kelteni tanítványaiban azt az erős önérzetet, hogy az osztály jó hírnevéért, becsületéért mindegyik felelős s első sorban a jobb tanulóknak, az osztály szemefényeinek kell jó példával előljárniok. Tárgyának lelkes előadása, meggyőző szavai, szerete- tet kisugárzó bánásmódja annyira lekötötte tanítványai figyelmét, hogy kemény szóra, büntetésre alig volt szükség. Megjelenését siri csend fogadta s el lehetett mondani: conticuere omnes .... A szegény tanulókkal szemben tanúsított magatartása lényeges vonása volt Vaszary Kolos egyéniségének mindenütt, de talán sehol jobban, mint Esztergomban. Tankönyvírói munkássága révén egy kis jövedelmi for-
