Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
A tanári pályán
33 Örökemlékű fényt vet nagy hazafiságára és bámulatos szónoki erejére a dákai és a veszprémi jelenet. Pápán megtudták, hogy a dákai grófnénál, özv. gróf Batthyányi Lajosnénál látgatóban van a nagy száműzött: Teleki László gróf. A kegyeletes üdvözlés elhatározása a pillanat műve volt. A volt honvédek közül négyen: Krisztinkovich Ede, Zombay Gyula, Fischer Sándor és Zichy Ottó gróf mentek ki Dákára tisztelegni. Egyszerre hírül hozzák a grófnénak, hogy egész Pápa városa űtban van. S csakugyan 4000 ember hömpölygött Dákán a grófi park körül. A város megbízásából a híres Tarczy Lajos, kollégiumi tanár üdvözölte a nagy hazafit. Beszédjének nem volt valami nagy hatása. Ekkor a polgárok nagy tömege „Halljuk Vaszaryt!“ kiáltások között egy sovány, halovány arcú, de villogó szemű fiatal papot, Vaszary Kolost az asztalra emelte, aki beszélt szépen, lelkesen a hazafias kötelességről és megkérdezte a nagy hazafit: Lehet-e még reménye hazánknak, hogy a letar- lott szabadság mezején új virágok nyílnak? A rögtönzött gyújtó beszéd akkora hatást idézett elő, hogy a nemzet vértanújának özvegye, illusztris vendégével együtt lejött az erkélyről, hogy megköszönje a lelkes szónoknak elragadó beszédjét, miközben Teleki László gróf meg is ölelte a lelkes bencés tanárt. — A másik jellemző eset Veszprémben történt. Az 1861-iki októberi diplomát követő alkotmányos mozgalmak alatt Veszprém-megye Fiáth József báróban új főispánt kapott. A vármegye Vaszaryt bízta meg, hogy a fáklyásmenet alkalmával üdvözölje. Január egyik fagyos estéje volt, a főispán 3
