Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
174 háza és hazája sorsa forog a kockán, az óriási felelősség érzete hatja át felszólalásait, mely kihat annak úgy tartalmára mint formájára. Ezért mennek át egyes kijelentései a köztudatba s válnak szállóigévé. Ilyen kijelentései például: „A király első' lévén a jogokban, első' tudtál lenni a kötelességekben is.“ (Koronázó jub.-beszéd.) „Nem a hatalom zsámolyává, hanem a munka oltárává teszed a trónt.“ (U. o.) — „Kard foglalta el, kereszt tartotta fenn a hazát.“ (Milleniumi beszéd.) — „Semmit sem viszek magammal a kolostorból, csak egy szót: Pax.“ (A nunciusnál mondott beszéd.) — „Az apák bűneit temessük közös sírba.“ (Egyetemi ifjúsághoz tartott beszéd.) — „E két eskü (pápának és királynak) kettős, egymástól semmi körülmények között szét nem választható egyházi és hazafiűi kötelesség buzgó teljesítésére kötelez.“ (Budapesti kath. kör előtt mondott beszéd.) — „A korona hatalmat ad a királynak, de lelkiismeretében megköti, mert az alkotmány megtartására kötelezi.“ (Milleniumi beszéd.) Mondom, ilyen kijelentései, ha azokat más ember mondaná, talán nem tennének akkora hatást. De mivel ő mondta, mély benyomást keltenek, mert mindenki kiérzi belőlük nemcsak a meggyőződés erejét, hanem annak tartalmas nagy hátterét. Nemzetének jövendőjét Isten kezében látja, jelenét azonban se fényesnek, se boldogítónak nem tartja. És mégis, mindennek dacára, hazaszeretete még támasz nélkül is buzgón ragaszkodik fajához és nem tartja se jó embernek, se jó magyarnak azt, aki a szenvedő hazát nem szeretné jobban, mint Európa bármelyik fényes országát. Azt mondják sokan
