Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

170

Megrajzolva Vaszary Kolos ke'pe't, befejezésül még egy szabályszerű kötelesség hárul az életrajzíróra: levonni az életrajzból a következtetéseket, a szerepló' egyén jellemzőbb vonásait.

Azt mondja Eötvös Károly: „A történeti nagysághoz a működés sikerének nagysága szükséges.“ Én az igazi nagyságot az egyéniség fönségében és a jellem kiválóságában látom. Hány alakja van a közéletnek és a történelemnek, akiknek nevéhez ragyogó sikerek fűződnek, egyéniségük azonban nem fönséges, jellemük nagyon fogyatékos. Egy porosz államférfi azt mondta egy alkalommal Szilágyi Dezsőnek, hogy a század legnagyobb államférfia Bismark, de azért a mi Deák Ferencünket becsüli legjobban. Mi tesz némely embert arra képessé, hogy sikerek nélkül is dicsővé váljék s mint nagy alakot megörökítsék? Mi tette pl. Washingtont, Deák Ferencet, ezt az egyszerű táblabirót arra képessé, hogy maradandó vezető szerephez jusson nemzete történetében? Semmi más, mint az egyéniség, a jellem kiválósága. A jellem kiválóságát a szereplési hiányból, az egyszerű életből, a puritán erkölcsökből, az önzetlen, meleg szívből, a férfias önérzetből, a nemzet erkölcsi vagy anyagi jóléte iránt érzett szakadatlan munkából ismerjük fel. Az ilyen egyént, ha exponált állásában nem is kisérik mindenben sikerek, a történeti nagyságok közé soroljuk.

Életén végig pillantva, ilyen alaknak tartjuk Vaszary Kolost is. Hogy hatalomhoz jut, sohase hitte; hogy ő legyen a magyar egyház feje, erre kevesen gondoltak.