Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A gyermek és a feltörő ifjúkor

15

tályzata dacára megismételte s ekkor, év végén már 5-ik eminens volt. A harmadik osztályban 3-ik, a negyedikben az első félévben 1-ső, a másodikban 3-ik; az ötödik osztályban mint rhetor a 6-ik, a hatodikban 1846—47-ben, mint poéta év végén az 5-ik eminens lett. Ebben az esztendőben osztályába a következők jártak: Boros István, Csák Kálmán, Farsang Ferenc, Göndöcs Ferdinánd, Koller Károly, Krajner Emil, Nagy György, Nagy József, Oberschal János, Skublics Gyula, Szabó János, Vaszary Ferenc, Vlasies Rudolf. Összesen 13-an. Boros István kivételével, aki somogyi fiú volt, mind zalamegyeiek voltak. Igazgatói voltak: Söjtöry József; Szenczy Imre, a későbbi csornai prépost, Tacitus Annalesseinek kitűnő fordítója; Ihász Gilbert, a „Szellemi kincstár“ szerkesztője. Az osztályrendszer alapján az egyes osztályokban következő osztály-tanárok tanították: Kopics Ignác 1. osztályban, Bolaházy Miklós II.—III.-ban, Zupponics Arnold IV.-ben, Göncz István V.—VI. osztályban. Habár valamennyi tanáráról bizonyos gyöngédséggel szokott megemlékezni, mégis legkedvesebb tanára, akit mindenkor hálával és kegyelettel emlegetett, Bolaházy Miklós volt. Iskolába korán szeretett menni. Ha nem ministrált, akkor ott ismételgette leckéit. Különösen szeretett télen, mig sötét volt, az iskolai meleg kályha körül kis darab magával vitt gyertya mellett a társaival tanulni. Mint jámbor fiát, tanárai nagyon szerették. A társai is kedvelték s elevensége miatt amint társainak az ő részéről, viszont neki is azok részéről többször volt része az apróbb ingerkedésekben. Vakációit mint diák, mostoha