Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A gyermek és a feltörő ifjúkor

12

nyitja azon körülmény is, hogy mikor mesterségét abbahagyta, a városnál viselt több éven át hivatalt. Az élet küzdelmei között családjában keresett vigaszt. Szerette is családját az egyszerű nemes lélek józanságával, a munkás férfiú áldozatkészségével s gyöngédségével. Gyermekeit szerette, de nem kényeztette. Jól eső örömmel nézte jó tulajdonságaikat, de viszont szigorú volt a hibák iránt s a ballépést sohase hagyta büntetés nélkül. Gyermekeire, amint tehette, még játékaikban is felügyelt.

Amily komoly egyéniség volt az atya, olyan kedélyes, derűs természetű volt az anya. Természettől fogva gyönge nő volt. Férjének semminemű dolgaiba be nem avatkozott, csak házi ügyeinek s gyermekeinek élt. Férje 1840-ben meghalt s a 8 éves Ferenc nevelése egészen vállaira nehezedett. Erős hitét, önfeláldozó lelkét megáldotta az Isten s ő kötelességtudása egész fönségé- vel szolgálta félárva gyermekének jövőjét. Abban a korban volt kénytelen gyermeke nevelése fölött őrködni, mikor lelki és egyéni fejlődésének irányt kell adni. És ő nem csüggedt .... A kis nádfedelü ház, a gyermek gyönge lelkének templom vala, hol csak jót hallott. A vallásos anyát, ha tízszer jöttek hozzá, nyolcszor bizonyára imakönyve mellett találták.

* * *

Testalkatra nézve a prímás atyjára ütött. Attól örökölte átható, mély tüzű fekete szemeit és az egyszerűen nemes őszinteséget; édes anyjától a derült kedélyt, a