Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
123 A megpróbáltatás napjaiban a főpásztor fölkeresi nyájának őrzőit, az ő papjait, hogy midó'n megosztja velők a nap keserveit, egyúttal összeforrjon velők a bizalomban s felvértezze őket a további bajtársi küzdelemre. Vaszary Kolos is így tett, midőn az 1894. augusztus végén tartott esztergomi lelkigyakorlatokon maga köré gyűjtötte papságát és kiöntötte előttük szívjóságát, odaadását. A redők elsimultak homlokáról, csak azt a vigaszt ragyogtatta vissza, melyet lelke át- érzett. Kifejezést adott azon szomorúságának, hogy a hivatala felelősségéből származó gondjai miatt eddig nem gyú'jthette maga köré papjait. Kicserélte tehát velők mindjárt az első találkozás alkalmával szívét, hogy együttesen tegyék az egyház és a haza oltárára. Nem közönséges lelkigyakorlati allokuciók voltak ezen alkalommal mondott beszédei, hanem különösen a lelki- gyakorlatok végén tartott beszéde, valóságos érseki beszámoló az eddig átélt sáfárkodásról az Úr oltára előtt. Előre bocsátva vezérlő elveit: si maledicimur, benedici- mus; si persecuti sumus, sustinemus, si blasphemamus, obsecramus, — elmondotta papjainak,, hogy mielőtt nagy felelősséggel járó állását elfoglalta, esküje letétele előtt kijelentette illetékes helyen, hogy az egyház és állam közötti békét helyre akarja állítani, de egyúttal kijelentette azt is, hogy egyháza tanításától egy hajszálnyit sem fog eltérni. S minthogy — in rebus fidei et morum egyedül a római Szentszék határozatai érvényadók, ő se ismerhet el az érintett hitbeli s erkölcsi tanokra vonatkozólag mást illetékes irányítónak, mint a római Szent-
