Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

113

„De nem lehet benne (tudniillik a törvényjavaslatban) még oly érintkezési és kiegyezési pontokat sem találni, melyek egységes, a vallásokkal való konfliktust kizáró házassági jog alapjául szolgálhatnának.

De nem fogadhatom el a törvényjavaslatot felséges uram és hazám iránti tekintetből sem; mert minden, akár kis, akár nagy horderejű akciónál legelőször azon kérdés merül fel: mi lesz a következménye ?

E törvényjavaslat bírálatánál is felteendő a kérdés: helyreállítja-e a megzavart békét ?

Én részemről úgy vagyok meggyőződve, hogy ha az 1890. február 26-án kiadott miniszteri rendelet, mely pedig csakis a vegyes házasságban élő szülőket, illetve a lelkészeket érinti, oly nagy izgatottságot keltett az országban, hogy ezen egyetlen egy egyházpolitikai kérdés három éven át majd minden más ténykedést háttérbe szorított: az újabb négy — az ország mindegyik polgárát érintő — törvényjavaslat az izgatottságot nem megszüntetni, hanem növelni fogja; erről annyival inkább meg vagyok győződve, mert már koncepciója, elvbeni kimondása a polgári házasságnak megbontott minden parlamenti pártot, bedobta a viszály üszkét a megyékbe és a törvényhatósági bizottsággal felruházott városokba; felizgatta az addig békében élő osztályokat egymás ellen.“

Vaszary Kolos hercegprimás magatartására egy másik jelentőségteljes cáfolat azon tény, hogy részint az egyház- politika, részint a felszínen levő speciális katholikus ügyek (autonómia, kongrua) érdekében úgy a püspöki kart, mint a világi katholikus celebritásokat többször maga köré gyűjtötte. A többszöri püspöki tanácskozásoknak volt többek közt eredménye 1893-ban azon három emlékirat is, amelyet a prímás indítványára a püspöki kar ő Felségéhez, ő Szentségéhez s a kormányhoz intézett. A zárt ajtók mögül a nyilvánosság elé lép végre Magyarországon is az egyház. Feltárja a korona és a kormány8