Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
105 családi jogról szóló törvénnyel (polgári házasság) egyidejűleg módosítva lesz, nyugodjék bele a részleges polgári anyakönyvvezetésbe. A kormány ezen óhaját a hercegprímás a Szentszék tudomására hozta s utasítást kért a további magatartásra. A Szentszék válasza következő' volt: 1. A szóban forgó pápai dekrétumok ünnepélyes, azaz hivatalos alakban ne publikáltassanak. 2. Egyes püspököknek elkeresztelési esetekben az anyakönyvi adatok átküldésére vonatkozó és az említett pápai dekrétumokkal ellenkező' rendelkezései kéz alatt (secreto) vonassanak vissza. 3. Ha az 1868. évi 53. t.-c. módosítása a kormánytól ki nem eszközölhető, a püspöki kar a Szentszék eló'leges jóváhagyásával közös pásztorlevelet bocsásson közre. 4. A polgári anyakönyvvezetés ellen a püspöki kar foglaljon állást s ha ennek dacára behozatnék, úgy viselkedjék egyelőre passzíve. Ezen római utasítások után a hercegprímás fel- terjesztést intézett Ő Felségéhez, utalva a Szentszék utasítására, főképpen arra, hogy a részleges polgári anyakönyvvezetés az egyház részéről el nem fogadható, mert lényegében ugyanazt célozza, mint a februáriusi rendelet. Később Csáky gróf kultuszminiszter azt kívánta, hogy bocsásson ki a püspöki kar egy közös, az alsó papságot mérséklő pásztorlevelet s ne ellenezze a részleges polgári anyakönyvvezetést. A hercegprímás válasza ezen óhajokra is tagadó volt. 1892. október elején a minisztertanács következő pontokba foglalta az elkeresztelési ügy modus vivendijét: 1. A szülők vallása vezettessék be mindig az anya-
