Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
95 jellemedet, erkölcseidet, melyeknek életet adó ereje e hazában ezer évig fentartatott, míg más, náladnál nagyobb nemzetek elenyésztek. Szeplőtelen Szűz Anyánk! Égi királyné! Emlékezzél meg, hogy első szent királyunk ez országot oltalmadba ajánlotta, e nemzetet reád bízta; kérünk: eszközöld ki hathatós pártfogásod által, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek áldása lengjen mindenkor hőn szeretett királyunkon, édes hazánkon! Amen.“ Az udvar, a kormány, a nemzet jelenvolt előkelői ájtatos ihlettel hallgatták a magasztos szózatot s Isten erejének megnyilatkozását látták a gyönge testű főpap erős lélekre valló beszédében. Ezt az apostoli szellemtől sugalt beszédet, keresztény nemzeti szózatnak tanulhatja be minden magyar ember. Vaszary Kolos ezzel a beszéddel magával történeti jelentőségű alak lett. Ily melegséggel, de egyúttal ily határozott páthosszal még senki sem szólt I. Ferenc Józsefhez. A keresztény vallásos ihlet olvad össze beszédében a honszeretettel. Áldást kér a királyra és a nemzetre, mely a múltat feledte. Az ősi dicsőség és gyász emlékei, a múlt keservei és a kiengesztelődés váltakoznak e beszédben, mely méltán szállt a nemzet leikébe. Nincs benne semmi cafrang, pipere és negélyezett érzelem, csak áthatottság a vallásosság, a királyhűség, a hazafiság, a jog eszméitől és érzéseitől. Longinus állítása, hogy a szónoki fenség a nagy lélek visszhangja, találóan alkalmazható a primás-szónokra. Bátor fellépése őt szinte a nemzeti ügy bajnokává, a korona és nemzet közvetítőjévé avatta.
