Horler Miklós: Esztergom, Bakócz-kápolna (2000)
zések felügyelője 1827-ben megjelent könyvének mellékleteként közreadott. A felmérés nemcsak a középkori Magyarország egyik legfontosabb érseki bazilikájának alapelrendezését mentette át az utókornak, hanem a Bakócz-kápolna elhelyezkedésére is értékes információkat nyújt. A déli oldalon az új kápolna négyszögletes, centrális, kupolás tömegével a várba érkezőt elsőként fogadta, és hangsúlyos helyzetével mindjárt magára is vonhatta a székesegyházaié közeledő figyelmét. Új és igazi reneszánsz gondolat volt - Itálián kívül először - a sírkápolnának centrális térként való megformálása, s a székesegyházterével való szerves összekapcsolása. A négyzet alaprajzú és kereszt alakban árkádos nyílású fülkékkel bővített, csegelyes kupolával fedett tér úgy illeszkedett a Szent Adalbert-székesegyházhoz, hogy északi fülkéje - a többi háromnál jóval magasabban záródó ívvel áthidalva - tágas bejárati nyílást alkotott a bazilika déli falában, ily módon közvetlen kapcsolatot teremtve az oldalhajóval. Ebben az alaprajzi és térrendszerben a kápolna olyan szervesen helyezkedett el, hogy az igen átgondolt, tudatos koncepciót sejtet. Bakócz építkezése nem csupán öncélú emlékmű akart lenni, hanem az érseki székesegyház egész összefüggésében volt megkomponálva. Nemcsak építőjének személyes dicsőségét szolgálta, hanem egyszersmind a Szent Adalbert bazilika bővítését és gazdagítását is. A kettő összefüggése sajátos példáját adta egy gótikus csarnoktér és egy reneszánsz centrális tér művészien megoldott kapcsolatának. A belépés, közeledés, feltárulás, megérkezés folyamata egy összetett, középkori téren keresztül vezetett el a reneszánsz önálló, emberközpontú, centrális térélményéhez. A fülkékkel bővített négyzetes alaprajz fölé emelkedő tér három egymást követő szférából épül fel. Az alsó az oldalfalak és oldal- fülkék szférája, amely erőteljes háromtagú főpárkánnyal zárul. A főpárkányt csak a székesegyház felé nyíló oldalon törte át a magasba ívelő bejárati nyílás. A második a főpárkány feletti félkörös falíveken nyugvó csegelyek szférája, amelyek a kör alaprajzú kupolapárkányt tartják. Végül a harmadik a kör alaprajzú párkány felett emelkedő lanternás kupola, amely elődeit túlszárnyalva - a valódi Cinquecento értelmében vett lanternás kupola volt. Ez azonban nem kőből készült, hanem vasvázra szerelt, aranyozott rézlemezekből, amelyeket kazettás rendszerben domborművek díszítettek. Sajnos, míg például a bejárati keretarchitektúrának vagy az oltár- retablónak az eredeti formai összefüggéseit a megmaradt részletek alapján megközelítő hitelességgel rekonstruálni tudjuk, a kupolá4
