Horler Miklós: Esztergom, Bakócz-kápolna (2000)
A magyar művészettörténet már több mint egy évszázada foglalkozik a Bakócz-kápolnával, de az utóbbi időkig nem vált egyértelművé abban Andrea Ferrucci szerepe. Giorgio Vasari, az olasz reneszánsz művészet nagy életrajzírója szerint Ferrucci a szobrászat mellett kedvét lelte az építészetben is. Neki tulajdonítható a fiesolei plébánia számára készült kápolna, amelyből csak az oltár maradt fenn a dóm régi sekrestyéjébe áthelyezve. Ezt a művet Jacopo di Andrea del Mázával együtt építette. Az építkezés aláírt tervrajzai, szerződése és elszámolásai fennmaradtak. A kápolna 1492-93-ban, az oltár 1494-ben készült el. Vasari alapján neki tulajdonítjuk a fiesolei San Girolamo számára készült márványoltárt, melyet ma a londoni Victoria and Albert múzeumban őriznek, valamint az 1506-ban keletkezett kis kápolnát Imolában. A kis négyzetes kápolna felépítménye az esztergomi kápolna architektúrájának egyszerűbb, kisebb változata. Vasari szerint Ferrucci ezeknek a műveknek alapján vált ismertté és került a firenzei dóm szobrászműhelyébe, melynek azután 1512-től vezetője volt. A tehetséges művész hamarosan kapcsolatba kerülhetett Michelangelóval, aki 1517-ben megbízta a San Lorenzo-templom homlokzati munkáinak vezetésével, majd 1524-től a Medici-sírkápolna munkavezetőjéül szerződtette. Andrea Ferrucci tehát a korabeli toszkán mesterek második vonalának egyik jelentékeny és sokat foglalkoztatott képviselője volt. Vasari ezt írja életrajzában: „Az ő kezétől származott egy márvány sírbolt, melyet egy magyarországi városba, Esztergomba küldtek s amelyben egy igen szépen formált Madonna volt, más alakokkal együtt: ebbe a sírboltba helyezték később az esztergomi bíboros testét. “ Vasari arról is tudósit, hogy 1517-ben Ferrucci egy kutat készített a magyar király számára. A Bakócz-kápolna mesterével kapcsolatban a magyar művészet- történet-írás bizonytalanságának oka kétségtelenül Vasari kissé homályos szövege, melyben egyrészt a Ferrucci kezétől származó „sepoltura“ról van szó, amelyben igen szép szobrok találhatók, és melyben a bíboros testét eltemették, másrészt egy műről, amit Esztergomba küldtek. A forrás első értelmezője 1875-ben Dankó József esztergomi kanonok volt, aki a Simor-féle helyreállítás alkalmával kiadott latin nyelvű emlékkönyvében a következőképpen írja le a kápolna keletkezését: „ Bakócz buzgó lelkét a legnagyobb gondoskodás töltötte el, hogy a kápolnát minél nemesebbé és fenségesebbé tegye. Ezért Giorgio Vasari tudósítása szerint a fiesolei Andrea Ferruccira, annak a kornak igen jeles szobrászára bízta ezt a művet, hogy a kápolna a Boldogságos Szűz Mária segítségül hívása által márvány 2
