Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)

A mű sorsa

kapitány ezüstkeretbe foglalva a Bakócz-kápolna oltárára helyeztetett. Ettől kezdve a kápolna széles körben tisztelt Mária-kegyhellyé vált.

1756-ban a káptalan kriptát építtetett a kápolna alá; ettől kezdve ide temetkeztek a kápolna papjai és más személyiségek, köztük a kápolnáról gondoskodó Schuchknecht várparancsnok is.

Máig nyitott kérdés maradt ezzel kapcsolatban Bakócz Tamás sírhelyének sorsa. Maga Bakócz végrendeletében erről csupán annyit írt, hogy kápolnája földjébe temessék. A gyér számú későbbi adat közül a legelső Salamon Schweigger leírása 1577-ből, aki a kápolnában állítólag két sírkövet is látott. A sírkövek feliratait leverték, de az infulák azt mutatták, hogy mindkettő püspök vagy apát sírköve lehetett. 1603-ban Hieronymus Orte- lius, majd 1646-ban Martinus Zeiller feljegyzései viszont egybehangzóan úgy szólnak, hogy a kápolnában egy püspök van eltemetve (»darinnen ein Bischoff begraben liegt...«).

Evlia Cselebi 1663. évi leírásában egy díszes szarkofágról számol be a következőképpen: »A keleti részen szemakuszi márványból készült szarkofág van. A moreai Athen város kivételével sehol sem láttam olyan tiszta márványművet, mint ezen. Az oldalaira vésett rózsák, bazsalikomok, jácintok és kökörcsinek mindegyike varázslatos munka.«

Cselebi kivételével senki sem említi ezt a szarkofágot, sem a török idők alatt, sem utána. Mivel a keleti oldalon az oltár áll, lehet, hogy felcserélte az égtájakat. A szarkofág ez esetben az általunk feltételezett helyen, a sekrestye előtti mélyebb fülkében állhatott. A különlegesen szép márványtumba ebben az elhelyezésben mindenben megfelelne annak, ahogy Bakócz sírhelyét az erre a célra épített kápolnájában elképzelhetjük.

Érthetetlen, hogy az oly sokak által megcsodált kápolna alapítójának sírja annyira közömbösen hagyta az utókort, hogy név szerint senki sem említette, s végül is mind maga a sír, mind a fölébe helyezett síremlék nyomtalanul eltűnt.

Balogh Jolán közli Széless György 1756-ból származó feljegyzését, mely szerint az új kripta építésekor az oltár evangéliumi oldalánál megtalálták volna Bakócz földi maradványait. Ez a széljegyzet azonban - mint azt a korábbi, 1762. évi Széless-kézirat alapján megállapítottuk - nem Bakóczra vonatkozik, hanem a kápolnában eltemetett Kussanics György esztergomi kanonok sírjára. Egyébként ha valóban megtalálták volna Bakócz sírját 1756-ban, úgy nyilván elhelyezték volna az akkor épített kriptába, s onnan az 1823. évi áthelyezéskor át kellett volna kerülnie a mai székesegyház kriptájába.

Máthes 1822-ben azt írja, hogy feltehetően a törökök távolították el a sírt, amely azonban Ortelius tanúsága szerint az 1595. évi visszafoglaláskor még a kápolnában volt. Ugyancsak Máthes tudósít arról, hogy 1725-1745 között Esterházy Imre prímás idején találták meg valahol azt az ékkövekkel díszített, gazdag mellkeresztet a hozzá tartozó zománcozott aranylánccal, amelyet Bakócz érseki mellkeresztjének tartanak, és a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. Ha igaz, hogy a kereszt valóban Bakóczé volt, ami hihető (rajta kívül csak Szathmárié lehetett, mert utána közel három évszázadon