Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Kupola
A Bakócz-kápolna kupolájának és az oldalfülkék dongáinak építészeti tagolása egyébként ugyanazt a kazettás rendszert követi, amelyet Bra- mante a milánói Santa Maria presso San Satiro kupoláján és a szentély látszatdongáján alkalmazott. A donga és a kupola itt is ugyanazzal a megoldással van tagolva: egymást keretező tükrös sávok osztják négyszögű mezőkre a felületet, és a sávok kereszteződéseinél rozetták díszítik a vázat. A különbség csupán annyi, hogy Esztergomban a kupola szerkezete fémből készült, de ez építészeti jellegén mit sem változtatott: nem ötvösmű volt, hanem architektúra. A kazetták keretező tagozatai és az alapsíkok között valószínűleg különbség lehetett színben, illetve a felület kezelésében, a plasztikus tagozatok hálója feltehetőleg aranyozott volt, az alapsík pedig vörösréz. Ezért írta róla Evlia Cselebi, hogy »olyan, mint egy rézserleg, amely belülről aranysodronnyal van fedve«. Maga a szerkezet lényegében tehát díszbádogos munka volt; művészileg és technikailag nyitott kérdés maradt azonban az egyes mezőket kitöltő figurális kompozíciók megoldása. Egy bizonyos: a kupola alakos díszítéseinek művészi színvonal tekintetében meg kellett felelniük a Ferrucci-féle oltár figurális részleteinek. Ehhez pedig ugyanilyen színvonalú művész és műhely kellett. Sajnos hazai viszonylatban sem egyikre, sem másikra nincs adatunk sem Mátyás idejéből, sem a Jagelló-korból. A kortársak által említett bronzszobrok Budán és Esztergomban egyéb adatok híján nem bizonyítják, hogy itt készültek, és nem importálták őket. Úgy látszik, hogy a kiemelkedő művészek - egy-két kivétellel - nem éltek huzamosabb ideig Magyarországon, hanem otthon készítették el a megrendelt műveket, és készen szállították ide, úgy, mint Ferrucci oltárát is. Ha a kupola figurális mezőivel kapcsolatban olyan síkszerű, rajzos vésett ábrázolásokat tételezünk fel, mint például a krakkói Wawel székes- egyházában Jagelló Frigyes bíboros síremléke, akkor csábító volna Peter Vischer műhelyére gondolni, annál is inkább, mert máig él az a hiedelem, hogy a Szent Adalbert-székesegyház szentélyrekesztő korlátját Vischer csinálta. Sajnos azonban ennek a legendának Kárász Leó 1893-ból származó feltételezésén kívül semmi tárgyi alapja nincsen. Ha viszont olasz reneszánsz domborművekben gondolkozunk, úgy olyan művészekkel kellene számolnunk, mint például Andrea Riccio pa- dovai szobrász, aki 1507-ben a padovai Chiesa del Santo domborművekkel díszített bronzkandeláberét alkotta, vagy Alessandro Leopardi velencei mester, aki a Colleoni-szobor bronzba öntését végezte, és 1501-1505 között a velencei Piazza di San Marco zászlótartó talapzatait csinálta. A Bakócz-kápolna elliptikus kupolájának művészileg és technikailag adekvát megoldására aligha tételezhetünk fel hasonló, Magyarországon élt mestereket, akiknek itt műhelyük volt. Egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy a kupoláról csupán építészetileg alkothatunk magunknak vázlatos képet, a képzőművészeti részletek technikája, stílusa és mestere - mindaddig, amíg valami újabb adat vagy támpont felszínre nem kerül - homályban marad. 86
