Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Díszítmények
ugyanúgy tükrösen képezték ki, mint a belső oldalon az ívet tartó falsávok éleit. A másik hangsúlyt a főpárkány frízének gazdag bőségszarus, akan- tuszleveles és maszkos díszítése adta, amely az ívháromszögekben megismétlődő ornamentikával és a megkettőzött pillérfőkkel együtt különösen ünnepélyessé tette a kápolna bejáratát. A főpárkány koronázó része szintén gazdagabb volt, mint a belső, mivel a nagyobb méretek a tojásléc alatt egy fogsor beiktatását is lehetővé tették, s az egész főpárkány a két teljes falpillér felett golyvázódott. Végül ornamentika töltötte ki a pillérek talapzatának homloklapjait is. Mindez nagyban fokozta az egész keretarchitektúra plasztikai hatását; erőteljesebbé, hangsúlyosabbá tette. Érdekes megjegyezni, hogy a kápolna bejárati keretarchitektúrája - gazdagabb formában - ugyanazt a kompozíciót mutatja, mint ii. Gyula imolai kápolnájának homlokzata, amelyet szintén Ferrucci- nak tulajdonítanak. A főpárkány bőségszarukkal díszített frízével ugyanakkor az urbinói palota tróntermének Barrocci-féle kapuját idézi. DÍSZÍTMÉNYEK A kápolna díszítőplasztikája első látásra talán kissé heterogénnek látszik, és mint eddigi méltatói ki is emelték, több kéz műve lehet. Az architektúra tagozatain és díszítőmotívumain nyilvánvalóan egy nagyobb létszámú kőfaragó- és szobrászcsoport dolgozott. A tagozatok nagy része ismétlődő építészeti forma, és oly egységes, mintha csak egyetlen kéz faragta volna. Ezeket minden bizonnyal egyazon tervezői koncepció alapján, több azonos képességű kőfaragó kivitelezte. Viszonylag kisebb részét teszik ki az egész felületnek azok az orna- mentumok, amelyek már díszítőszobrászi képességeket kívánnak, s ennek megfelelően formaadásuk is bizonyos mértékig a szobrász egyéni fantáziájától, kezétől, tanultságától függ. Ezek között tüzetes elemzéssel meg lehet különböztetni bizonyos kvalitás-, illetve egyéniségbeli különbségeket. Művészi színvonal és szobrászi kvalitások tekintetében nagyjából egységes csoportba tartoznak a bejárati architektúra, a belsőben a csegelyek négy címeres tondója, a pillérfejezetek, valamint a mellettük lévő ívháromszögek díszítményei. Ide sorolhatók még a fülkeboltozatok változatos rozettái is. Ebben a csoportban nagyon nehéz elkülöníteni a különböző mesterek munkáját. A reneszánsz motívumkincs rendkívüli gazdagsága folytán különböző helyeken különböző motívumokat alkalmaztak, ami nem okvetlenül feltételez más szobrászt is. A rozetták, bőségszaruk, maszkok, delfinek, kagylók, szalagok s a mindezeket összefüggő kompozícióba szervező akantuszindák, levélcsokrok gazdag világában csak a teljesen azonos jellegű motívumok megformálásának morfológiai elemzése útján lehetne művészkezeket megkülönböztetni; de ez voltaképpen másodlagos jelentőségű. Az előzőknél valamivel szerényebb kvalitásúnak és más jellegűnek lát53
