Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Anyag és forma
feljebb a csegelyek magasságáig lehet fellátni. így van ez nagyjából itáliai előképeinél is, ahol egyedül a bejárati nyílás nyújt lehetőséget arra, hogy a szemlélő kívülről, kissé távolabbról tekintsen be. Míg azonban az olasz példáknál a bejárati nyílás íve azonos a többi három oldallal, addig Esztergomban a székesegyházba nyíló fülke íve jóval a belső főpárkány fölé emelkedett; 8,2 méter magas volt. A megemelt bejárati ív így nemcsak a székesegyház terével kapcsolta szerves egységbe a kápolnát - mint erről már szó volt -, hanem lehetővé tette, hogy az egész tér művészi kompozíciója egy olyan külső pontból táruljon fel, ahonnan a kupola nagyobb része is 450 alatt látható. Egy viszonylag szűk, felfelé nyújtott térnek ilyen monumentális feltáru- lását sem előtte, sem utána nem tudták megoldani. Épp ezért az egyik legnagyobb kár, amely a kápolnát xix. századi áthelyezése során érte, az volt, hogy 180 fokkal elfordították, s így egykori bejárati nyílása befalazva a külső oldalra került, örökre elzárva a feltárulás páratlan térélményét. Szerencsére változatlanul maradt azonban a megközelítés másik iránya a sekrestye felől, amelynek szintén fontos szerepe volt és maradt a tér egységes áttekintésében. Ezen az oldalon van ugyanis az a térbővület, ahol Bakócz nyugvóhelyét sejtjük, s amely ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy a kápolnát kedvező látószögben pillantsuk meg. A fülke mélységének megkettőzése által mintegy külső pontból tekinthetünk a kupolatérbe a sekrestyeajtó küszöbéről, ahonnan 450 alatt épp a kupolapárkányra látunk. Ha ez a látvány nem kárpótol is teljesen az egykori bejárati nyíláson át feltáruló élményért, legalább részben őrzi a kápolna céltudatosan megszerkesztett térművészeti koncepcióját. ANYAG ÉS FORMA A jól megválasztott arányok és látószögek mellett a tér áttekinthetőségét és megértését a belső erőteljesen kirajzolódó rendszere segíti elő. Ez az archi- tektonikus rendszer rendkívül tiszta, logikus és ökonomikus: az építészeti tagozatok segítségével csak a szerkezet legfontosabb vonalait hangsúlyozza. A teret körülvevő szerkezetekben különböző erők feszülnek, s a pillérek, párkányok, boltívek, boltozatfelületek formai kialakítása, tagolása, díszítése mind ennek a bonyolult erőrendszernek a művészi kifejezését szolgálja. Mellettük csupán az ajtók és ablakok keretezése kap szerepet a falak tagolásában. Sehol egy felesleges osztás, fülke, faltükör, csak a szerkezet és funkció logikája fejeződik ki a formákban. Ezt a tiszta építészeti rendszert az egységes anyag: a sajátosan magyar, Esztergom vidéki vörösmárvány teszi egyedülállóan előkelővé és monumentálissá. A szerkezeti rendszer kirajzolódása a fehér falakon szürke mészkőből faragott tagozatokkal már Brunelleschi óta kedvelt volt Itáliában. A Ba- kócz-kápolna hatása azonban valami teljesen új és más. Itt az egész 44
