Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Téralakítás
lino Nápolyban, a Santa Maria di Monte Oliveto Piccolomini-kápolnájá- ban, ahol a lizénák már kiszabadulnak a sarkokból, és minden oldalon különállóan szegélyezik a falmezőt, mint a Bakócz-kápolnában. A fejlődés végpontját aztán 1489-1497 között Giuliano da Sangallo formálta meg a firenzei Santo Spirito sekrestyéjének Barbadori-kápolnájában, ahol az előzmények nyomán az intim kis térben megvalósult a tér és forma klasszikus monumentalitású egysége. A tér arányai hasonlóak a Rossel- lino-féle korábbi kápolnák arányaihoz, s szerkesztése arra az Alberti által alkalmazott harmonikus aránysorra épült, amelynek lényege egységnyi alapméretű négyszögek sorozata, ahol az átlók hossza a számsor egymás utáni tagjainak négyzetgyökével azonosan változik. A háromtagú főpárkánnyal lezárt oldalfalak álló téglalap arányúak, átlójuk V3". A főpárkány fölött emelkednek a boltozat félkörös homlokívei, amelyek azonban - a portugál bíboros kápolnájához hasonlóan - még nem csegelyes kupolát, hanem egyszerű csehboltozatot tartanak. Klasszikus kupolát tehát a quattrocento egészen Bramantéig nem tud építeni, s mint láttuk, vagy a cikke- lyes, lényegében még gótikus szerkezetű esernyőboltozatot, vagy a közönséges csehboltozatot alkalmazza. A Santo Spirito Barbadori-kápolnájában a belső architektonikus tagolása tovább fejlődik, és megjelenik az Alberti által kezdeményezett Colos- seum-motívum mint a térbeli forma felépítésének művészi eszköze. Ros- sellino kápolnáiban a díszített felületek elvonják a figyelmet az architektúráról, a Barbadori-kápolnában viszont a Colosseum-motívumra épülő térbeli rend a maga teljes tisztaságában rajzolódik ki. A kis tér monumentalitását segíti az anyagok megválasztása is: a szürke kőből faragott építészeti tagozatok a fehér falakon erőteljesen hangsúlyozzák a tektonikus rendszert, az anyagok súlyát és az erők játékát. Amennyivel többet nyújt a Bar- badori-kápolna kissé hűvös, elvont, mégis monumentális szerkezeti szépsége a Rossellino-féle kápolnáknál, annyival kevesebbet ad térbeli gazdagságban. Az oldalfalak árkádívei itt csupán a keretarchitektúra vastagságáig mélyednek a falba, a tér nem bővül fülkékkel, s épp ezért jóval kisebbnek is hat. A centrális kápolnatér itáliai fejlődésének e néhány kulcsfontosságú állomása jelzi azokat az építészeti előzményeket, amelyek már az esztergomi kápolna születése előtt megvalósultak és ismertek voltak. Bakócz sírkápolnájának alkotója nemcsak felhasználja ezek eredményeit, hanem bámulatos invencióval tovább fejleszti és magasrendű szintézisben egyesíti. A térbe belépve valóban úgy érezzük, hogy a klasszikus szépség építé- szeti-térművészeti tökéletessége vesz körül bennünket. Az alaprajz Ma- netti és Rossellino firenzei Capella del Cardinale di Portogallójának tökéletesített változata. Az alapnégyzet átmérője 6,25 méter. A fülkék ennek megfelelően szűkebb nyílásúak, mint Firenzében; ezáltal mélyebbnek hatnak, és tágítják a teret. A sarkokban - ebből következően - szélesebbek a faltestek, ami viszont a belső architektúra súlyosabb, monumentálisabb alakítását segíti elő. 36