Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
A mű sorsa
és egy új téglakupola felépítésével együtt befejeződött. Az eredeti rézkupola sorsáról sajnos semmit sem tudunk, nyomtalanul elveszett. Szétbontása után valószínűleg olyan állapotban volt, hogy restaurálása lehetetlennek látszott. Egyébként azt sem tudjuk, hogy az 1688. évi első helyreállítás során milyen változtatások történtek rajta, s azt sem, megmaradt-e valami figurális díszítésű lemezeiből. Széless egy megjegyzése arra utal, hogy ezeket annak idején kicserélték, és csak a kazettamezők osztóbordái maradtak eredeti állapotban. A kőszerkezetek hajszolt ütemű szétbontása és átszállítása egyébként számos sérüléssel járt, amelyekről csak a legutóbbi restaurálás alkalmával, a letisztítás után kaphattunk teljes képet. A sérüléseket általában gipsszel - ha kellett, téglával - pótolták ki és befestették pirosra. Márványból készült kiegészítést csak néhány helyen találtunk. Az új rafelépítésnél viszont kőelhelyezési pontatlanságok keletkeztek, amelyek a kupolapárkány magasságában az egyes kőrétegek között már több centiméteres eltéréseket eredményeztek. A külső homlokzat felé forduló egykori bejárati nyílást befalazták, belső síkját vörösmárvány burkolattal látták el, középen egy nagy félköríves ablakot hagytak: ma ez adja a kápolna egyetlen természetes világítását. Az eredeti fényhatások ezzel teljesen megváltoztak, mivel az összes körablak vakablakká vált, és az opeionból nem jött többé fény. A megfordítás következtében az egykori stallumfülke lett a bejárati nyílás a székesegyház tere felől, a stallumokat viszont áthelyezték a szemben lévő volt bejárati nyílásba. Mivel a stallum kőszerkezete nem illeszkedett pontosan az új helyre, az egyes elemeket széthúzott hézagokkal helyezték el, s így az egykor pontosan összecsiszolt kövek között helyenként centi- méteres nagyságú rések keletkeztek. A volt bejárati keretarchitektúra márvány elemei feleslegessé váltak, részben elkallódtak, de néhány lényeges darab szerencsére máig megmaradt. Ezek: a főpárkány domborműves díszítésű fríze teljes hosszában, a keretező lizénák két hosszú töredéke, az egyik ívháromszög domborműves díszítésű mezője, végül az egyik lizéna talapzatának homloklapja ugyancsak domborművű ornamentikával. A fríz és a lizénatöredékek az új székesegyház kriptájába kerültek, ahol lábazatként használták őket: a Szent Adalbert-székesegyházból megmenekült régi sírköveket állították fel rajtuk. Az ívháromszög, a talapzat homloklapja a bontás során megtalált alapkővel együtt az új sekrestyében kapott helyet, ahol a keleti hosszfalba falazták be őket. Ugyanitt helyezték falba az eredeti sekrestyéből áthozott vörösmárvány lavabófülkét is, a régi sekrestye egyetlen megmaradt darabját. A bejárati architektúra különböző helyeken lévő töredékei a közeljövőben előreláthatólag mind a sekrestyébe kerülnek, ahol kiállítás keretében fogják bemutatni őket. A régi sekrestye karzatát középen pillérrel alátámasztott két árkádív tartotta, míg maga a helyiség valószínűleg keresztboltozatos lehetett. Balogh Jolán közli annak a Bakócz-címeres vörösmárvány zárókő-töredéknek a 100
