Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

A főszékesegyház

47 tünteti fel Simor prímás terve és Meixner szob­rászművész munkájával a főszékesegyház alapkő- letételének és felszentelésének jeleneteit. A bal­kéz felőli oldaltoronyban vannak a főtemplom harangjai, melyek között a legnagyobb a szent Adalbert. Ennek súlya a 70 mótermázsát meg­haladja. A főhomlokzaton levő domborművekhez hasonlóan, ugyancsak Simor költségén a dunai homlokzatra is két nagyobb szabású reliefet ké­szített a művész. Itt az egyik sz. Istvánt ábrá­zolja a korona felajánlásának helyzetében, mig a másikon sz. László király alakja emelkedik ki, amint a kereszteshadak fővezérségét felajánló külföldi fejedelmek követeit fogadja. A hatalmas vaskaput itt nem bejáratnak, hanem csak a hom­lokzat stilszerüsége kedvéért készítették, fölötte eme felírással: „Quae sursum sunt quaerite“ (Az égieket keressétek). Visszatérve az oszlopcsarnokban több szoborművet látunk. Az első Széchy Dénes érseket teljes főpapi ornátusban ábrázolja. Széchy volt az, mint történelmünkben láttuk, ki a régi és még szent István által épített székesegy­házat romjaiból újjáépíttette. Ezzel a szoborral szemben van Hunyady János szobra. A nagy, keresztényi életéről is nevezetes hős, kormányzó­ságának idején nagyban és hathatósan támogatta Széchyt tervei kivitelében s maga is roppant nagy összegeket érő arany, ezüst s drágakőnemüt ajánlott fel az épités költségeire és hasonló ada­kozásra bírta az ország főurait is. Mindkét szob-

Next

/
Oldalképek
Tartalom