Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

Esztergom történeti áttekintése

24

a várat a kurucok makacs ostroma ellenében sokáig nem tarthatja, szept. 17-én feladta s népével hajókon Komáromba távozott. II. Rákóczi Ferenc 19-én fényes kisórettel vonul fel a várba s a Bakács kápolnában, mely az Esztergom fölött elvonult, zivataros századok dacára csodálatosan épségben maradt, hálaadó istentiszteletet tartatott a vár szerencsés megvételéért. A várat a fejedelem ismét teljes védelmi állapotba helyezte, intézkedett, hogy azt eleséggel lássák el s azután, mert G-yürky vonakodott, Bonafous francia ezi’edest nevezte ki várparancsnoknak.

Sajnos azonban, az idegen várparancsnok nem tudott kellő fegyelmet tartani a várban levő hajdúság között. Gróf Stahremberg Guido mint- egy 19,000 főnyi haddal közeledett Esztergom felé s szeptember 27-én már a karvai sáncokat is elfoglalja. A várőrség bizalmatlan a vezetői iránt s mindinkább többen szökdösnek, mert hire járt, hogy a német „köszörülni“ akarja a csorbát Esztergomnál. Bottyán apó, hogy az őrségbe lelket verjen, betegen hirtelen Esztergomban terem s két hajdú vállára támaszkodva felviteti magát a várba. Bottyán generális erről a látogatásáról igy ir Rákóczinak. „Már akkor láttam magam is a konfusiót; Bonefuss commen- dáns uram nem is szólott, amint kellett volna, hanem csak mint afféle félemlett csak szuszogott. Az palotás vörös hajdúk is fölzendülvón, hogy az fegyvert lerakják, — kik közül hármot vagy négyet in flagranti agyba-főbe is vertem; Csajagi uram hajdúi szintén csak úgy megha- sonlottak volt . . .“